Többek között ez is egy olyan kérdés, amivel a szakdolgozatomban foglalkozom. :) Jelenleg is folyik a vita a pártban, hogy kiknek a nézeteire építünk valójában, és meglepő módon nem csak Jászi Oszkár neve merül fel minden posztban és nem mindenki úgy definiálja magát, hogy "liberális". Nézzük meg kicsit a gyökereket?
Az urbánusok egyértelműen a polgári radikálisok követőiben sarjadtak (az egységes nemzeti liberalizmust, ami a XIX. századot uralta, nem venném ide) és legfőképpen értelmiségiekből álltak, majd a rendszerváltást követően az SzDSz és a Fidesz vette magára ezt a vonalat. Előbbi aztán kispárttá zsugorodása után a szocialisták láncos kutyája lett és az oktatásban fejtettek ki különösen kártékony tevékenységet, míg a Fidesz úgy döntött, hogy ő bizony 180 fokos fordulatot vesz és átmegy konzervatívba (aztán 2003 után popularistába). Jelenleg a klasszikus értelemben vett liberális szavazóknak nincsen pártja, miként a liberalizmus is átértékelődött. Kezdetben ugyebár a rendek felbomlásától számított szabadságra utalt (az állam hagyja békén állampolgárait), ma viszont a liberálisok jogvédő (esélyegyenlőségi) tevékenységükről híresek, és általában etnikai, társadalmi kisebbségekkel foglalkoznak.
A népies vonal teljesen más, ugyanis nem rendelkezett egységes párttal soha (talán a független kisgazdák nagy erőlködéssel). A 20s, 30s években szinte mindenhol voltak népies gondolkodásúak, a fajvédők, konzervatívok, kommunisták között főleg, legfőbb összekötő kapocsuk az urbánusok iránti ellenszenv volt. A rendszerváltást követően az MDF képviselte ezt a szemléleletet rövid ideig (a népiesekre jellemző lírikus hangnemben), ám Antall József konzervatív embereket tett meg vezetőknek, így ez az ág elhalt. A Fidesz később főváros-ellenességével elsősorban a vidékiek megszólítására törekedett, ám mind a mai napig túl sok plázaépítés, földspekuláció kötődik a nevükhöz ahhoz, hogy ezt teljes mértékben elhiggyük (a Fidesz inkább a szakrális és nemzeti elemekre épít).
Az LMP esetében, amennyiben az egyéni szabadságjogok kerülnek porondra, az urbánus, jogvédő vonal dominál (melegek, hajléktalanok, cigányság pl.), viszont amennyiben a vidékről van szó, a minimum a háztáji kertek (illetve a városokban a közösségi kertek). Tisztában vagyunk vele, hogy élelmezési válság közeleg, hacsak nem válunk ismét Európa éléskamrájává, és a magyar földet sem szabad eladnunk akárkinek, hogy betonnal terítse be azt. Maximálisan tiszteljük a parasztembert, aki napszámosai és gépei segítségével a földet túrja nap-mint-nap, hogy a városokban pedig ipari cikkeket állíthassunk elő. Egyik fél sem lehet meg a másik nélkül, mindenkire szükség van, munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre. Más kérdés, ha összeomlik minden, csak a paraszt nem marad éhen. :)
Tehát a kizárólagos urbánus vonallal azonosítás nevetséges. Én konkrétan a belépésem előtt teljesen értelmiségi stílusban éltem, javában csak fogyasztottam, magamtól talán nem is szoktam volna vissza falura és nem döntöttem volna a háztáji termelés mellett. És ha rajtam múlna, én ezt a vonalat erőltetném tovább, mert nekem ez az érdekem. :)
Végeztem.
Utolsó kommentek