Nem szeretném felvázolni Szlovákia teljes kisebbségpolitikáját, elég annyit tudnia a kedves olvasónak, hogy a szlovák alkotmány alapján csak a szlovákok államalkotó tényezők. Alap megkötés, hogy a települések akkor használhatják a közéletben a kisebbségi nyelvet, ha adott településen 15%-os arányt érnek el (a sokat bírált nyelvtörvényben még 20% szerepelt), és ezek szerint még mindig 20%-hoz kötik, hogy saját nyelveden helyezd el a település nevét, persze csak a szlovák nyelvű alatt. Elsőre szimpatikusnak és engedékenynek tűnhet, de a széttelepítés politikája éppen azt a célt szolgálta, hogy semmi esetre se érjék el a kritikus határt.

A törvénybe foglalást személy szerint farokpolírozásnak tartom. Általában a roma lakosság a legkevésbé sem foglalkozik olyan "baromságokkal", mint a helységnevek, ahogyan az államapparátus is javában felesleges az ő szemszögükből, egy egészen más felfogást vallanak, és talán valóban jól is teszik. A legtöbb településnek nem is ismert a roma neve, ezért külön bizottság segít majd ezek felkutatásában. Őszintén teszem fel a kérdést, az istenek után ezek is a fejükre estek? Ez valami megkésett szimbolikus válasz az egyszer nálunk is beköszöntő éhséglázadásokra? Találhatnak a cigányoknak saját abc-t (nem írtak a XX. század elejéig, ergo olyan parasztvakítás volna, mint a mi rovásírásunk), akár ősi nagy művészeket, akik úgymond példaképnek szolgálhatnak, akár előtúrhatják a vajdák szokásjogát is (a romanicris úgyis pusztulás alatt áll és egy norma nélküli világba torkollik), de ettől nekik hol lesz jobb? Nem a kultúrájuk elvesztése itt a fő probléma, hanem a megélhetésük ellehetetlenülése, majd a fokozatos normavesztés és öntörvényűség. Nekem is tolhatják a képembe a nemzeti lobogót és a kettőskeresztet, rovásírással is megírhatják az elutasítólevelet, nem lesz könnyebb a 70%-os pályakezdői munkanélküliségbe tartozás. Szájtépés helyett valódi megoldásokat, tanuljunk már kicsit Warren Buffet-től a Dagobert bácsi-féle vagyonhalmozás helyett! Végeztem.