Horthy tér Gyömrőn, Horthy szobor Kerekiben, amit a féleszű Dániel Péter rögtön le is locsolt, Siófokon fiának szobrát állítják ki (nem hallgatom el, hogy a Kossuth térről eltávolított Károlyi szobor is ide kerül, konpenzálásként), Debrecenben pedig a református kollégium oldalára került ki az emléktáblája. Közben Gaudi-Nagy Tamás és a Jobbik tombolt egyet Pesten, akadályozva Dánielt az előadása megtartásában (még mindig elítélem tettét, de a "mocskos zsidó" és "buzibérenc" szavakat skandáló tömeg szellemi színvonalát sem kívánom megtippelni). Vagyis egy szó, mint száz, a Kormányzó Úr úgy került a figyelem központjába, mint újratemetése óta soha.

Mit tudott ez a Miklós, hogy még azok is mellette állnak, akiknek anno ideológiai elődjeiket (még ha a nemzeti radikalizmus teljesen megváltozott is azóta) a kormányzó folyamatosan távol tartotta a hatalomtól, mint most teszi Orbán (nem egyszer vontam kettejük között párhuzamot, és ez az egyetlen érdeme mindkettőnek).
Szerintem nem az itt a lényeg, hogy mit tudott, hanem hogy mire vágynak most a magyar emberek és erre a romantikus képre jól ráhúzható Horthy. A magyar néplélek sajátossága, hogyha baj van, mindig egy erős kezű messiásra vágyik, aki a nép nevében rendet tesz. Sajnos akármennyire is töröm a fejem, nem volt ilyen személy a magyar történelemben, csak hogy Tisza Kálmánt, Gömbös Lajost vagy akár Szálasi Ferencet említsem, egyszerűen a hatalomcentrikus egyének a saját érdekeik véghezvitelére vannak berendezkedve, így végsősoron populista lőzüngjaik után nem marad "nép iránti rokonszenvükből" semmi.

Bennem azért még ott van a remény, hogy feleszmél lassan a magyar és rájön arra, hogy egy kimért antalli személyiség és szakértői gárdájának tenyere teheti rendbe ezt az országot, nem egy vasember kemény ökle.