Mit gondolt a magyar történelemről és Európába ágyazottságunkról a talán utolsó magyar igazi kereszténydemokrata politikus? Miben rejlett Antall József gazdaság és világszemlélete?

Mint nyilván többen tudják, a III. köztársaság miniszterelnöke orvostörténész volt és a könyv nem politikai, hanem történészi aspektusait vizsgálja a politikus műveinek (igen, ő még az a fajta volt, aki rendelkezett publikációkkal) és parlamenti felszólalásainak, televíziós interjúinak. Antall leginkább Eötvös munkásságát ismerte és az ő korát fémjelző Trefort Ágostont, Deák Ferencet. Érdekes, hogy a Kossuth-Széchenyi-Wesselényi hármast egymás kiegészítőiként értelmezi, nem foglal állást egyikük reformprogramja mellett sem, ezzel egyedülálló a magyar történészkutatásban. Kicsit ellentmondásosabb a XX. század elejének megítélésének kérdésében, hiszen nem mehetünk el az mellett, hogy Bethlen István, Teleki Pár, Klebensberg Kuno, de legfőképpen Hóman Bálint olyan rendszerek részesei voltak, amelyek legitimálták az antiszemitizmust, annak ellenére, hogy Antall József minél előbb meg kívánt szabadulni pártján belül a Csurka-Királyné fémjelezte népi szárnytól, mely antiszemita retorikát és demokráciaellenes felfogást tanúsított. Kissé fájó pont, hogy Antall alapvetően vetette el a Veres Péter-Németh László féle "harmadik utat", a kisgazdaságok világát és csak Illyés Gyulát, Kovács Imrét, valamint a falukutatásokat fogadta el a népi mozgalomból. Bibó Istvánt, aki magát népinek vallotta, már a kereszténydemokraták közé sorolta (ez is egy tág fogalom, hasonlítsuk össze a végsőkig demokrata Bibót a szakrális és forradalmi hevületű Mindszenty-vel) és elsősorban a szólás-, vallásszabadság és demokrácia aspektusában értékelte.

Nehéz ügy Horthy Miklós, hiszen keze alatt egy olyan rendszer működött, mely a legkevésbé sem volt demokrata, Antallt itt túlzottan megengedőnek érzem, érzelmileg befolyásolva családilag, hiszen id. Antall József Teleki Pállal vett részt a lengyel menekülteket befogadó akcióban, amikor a náci Németország már éppen a szomszédban dorbézolt. Nehéz kérdés, és mivel nem vagyok történész, nincs is kompetenciám megítélni, hogy elkerülhető lett-e volna a német megszállás a deportálások idő előtti leállításával, amikor Eichmann és Veesenmayer már rajta tartotta Horthy-n a szemét.

A jelenben Antallnak nehéz helyzete volt, nem csak, mint rendszerváltónak. A média még mindig a pártállami időszak befolyása alatt működött és Antall nem is szerette a közszereplést, másrészt erősen köldöknéző típus volt, nem merészkedett túl saját pártjának vizsgálatán, ami nem egy reálpolitikusi magatartás, Antall inkább Eötvös, mint Deák, inkább Széchenyi, mint Kossuth volt, gazdaságpolitikában pedig túlzottan is bízott a kapitalizmusban, a privatizált nagyüzemekben és a nagybirtokokban, melyeknek hatását ma is nyögjük, eltűnt a magyarság magja, a parasztság és a fenntarthatóságban nélkülözhetetlen kisiparos. Aki tehette, vállalkozó lett, a többiek elszegényedtek.

Minek tartható Antall? Antall a Barankovics István-féle konzervatív Európa-centrikus kereszténydemokrata politika híve volt, maga a kereszténység csak egy értékrend volt számára, az egyház befolyását nem növelte (de a New Age kisegyházait veszélyesnek tartotta) és ellenzett minden elzárkózó, sőt, bezárkózó folyamatot, ami eltávolította volt Magyarországot a NATO és EU csatlakozástól. Mondhatjuk, feláldozta az életét, kíméletlenül megrövidítette azt, hogy közelebb kerüljünk Európához, korai halála viszont hozzájárult a jobboldali űrhöz és a Fidesz fordulatához, mely megvalósított mindent, amit Antall vagy bármely jóérzésű jobboldali elutasított a jobboldal hagyományaiból. 

„Azok, akik a népi-nemzeti értékeket akár az egyik, akár a másik oldalon el akarják szigetelni a nagy európai szellemi és politikai áramlatoktól, nemcsak ártanak neki, hanem történelemhamisítást is végeznek.” Népi mozgalom és európaiság (Szárszó elé). (1993) In: Modell és valóság II. 565.o.