Abból már nem szoktunk inni. Közeleg a választás, sorsdöntőek lehetnek a határon túliak, úgyhogy megindult a szocialista kampánygépezet. Kár, hogy annyira hitelesek, mint azok a pártkáderek, akik ma a templom első soraiban ülnek. Gazdasági fenyegetésekkel megakadályozták a kettős állampolgárságot, persze amikor már üvöltött a kétharmad, ők is beálltak a sorba, csak ketten mertek nemmel szavazni. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a CRF szurkoló nem kérnek tovább az osztogató-fosztó, megnyerő-ígérő, majd lepattintó politizálásból.

Az kétségtelenül igaz, hogy a Fidesz megosztó politizálása több kárt tesz, mint az MSZP bátortalan bekiabálásai (őket általában nem is hívják kongresszusokra), de nekik nem lesz könnyű dolguk, ugyanis aki az ő szemléletük szerint él, már jó eséllyel átvette a többségi identitást, csak az maradt magyarnak és vette fel az állampolgárságot, aki tradicionálisabb, hagyományosabb értékrendet vall. Az egyetlen tiszteletre méltó Mesterházy kimért, szerény sajtónyilatkozata volt, melyet nem nagyon hallunk kormánypárti honatyáktól. A lemaradásuk viszont hatalmas, nincsenek szimbolikus határon túli magyar politikusaik az anyaországban és nem tudnak olyan személyeket mutatni Erdély közéletéből, amellyel tudnának azonosulni és amelyet az ottaniak elfogadnának. Az sem éppen jó ajánlólevél, hogy európa parlamenti szövetségesük szerzett kétharmadot és nem biztos, hogy éppen a romániai demokrácia és egyenjogúság kiépítése lesz a fő prioritásuk.