„Keletre magyar! Nemzeti, tudományos és gazdasági téren keletre!”, mondotta Teleki Pál a Túrán folyóirat 1913-mas bevezetőjében. Volt egy Turáni Társaság, amelynek tagjai többnyire hittek, vagy inkább bíztak abban, hogy a magyarok rokonságot mutatnak bizonyos ázsiai népfélékkel, különösen a törökökkel. Érdekesség, hogy ennek a szervezetnek még a nagyszerű koponya Jászi Oszkár és a kevésbé nagyszerű Károlyi Mihály is elnökségi tagjai voltak, többnyire tudósok alkották, akik más területen is elismerést szereztek.

Ezzel szemben a mai turanizmus ponyva, az ezeréves szenvedésmítosz egyik meghatározó eleme, mely a turáni átok által passiójával összekötött népeket fogná össze. Hogyan is képzelem a tipikus turanistát? Olyan ember, aki elkeseredetten keresi a Baráth Tibor és Málnási Ödön-féle emigránsok munkásságában az ő érzelmi állapotához megfelelő elemeket, aki egy forintot nem adna a helyi ásatások támogatásába, de otthon a család minden tagjának fametszetbe foglalt a rovásírásos neve. A vad sztyeppékről álmodik, beöltözik mindenféle ősinek tulajdonsított maskarába, de nem tudná felsorolni az Árpád-házi királyokat. Aki igazi kereszténynek vallja magát, de közben a táltost kéri meg, hogy madarak beleiből jósoljon. Vagyis aki nem megismerni, hanem megalkotni akarja a történelmet, akinek Atilla és Genghis Khan a példakép.

Érdekes, sőt, megdöbbentő, hogy az önbizalomhiánytól szenvedő szélsőjobboldal mennyire keserűnek, kies pusztaságnak tartja a jelent, de mennyire dicsőnek a minél távolabbi múltat. És végül arra a következtetésre jut, hogy a múlt a jövő. Hogy megoldódik minden egy csapásra, ha mindent el-, illetve visszafoglalunk. Pedig láthattuk, hogy sem a Római Birodalom, sem a Szovjetunió nem volt egyben tartható. Ahelyett, hogy együttműködésen dolgoznának, hogy a szlávság és a magyarság ismét egymásra találjon, inkább elfoglalni akarnak mindent, ami útjukba kerül. Rémálom.

Szerencsére a kormány tart annyira a nyugati pénzcsapok elapadásától, hogy még ha turulkodnak is sokszor, az antiszemitizmussal is gyakran társuló, erősen faji alapon átgondolt turanizmust eltartózkodták. A Jobbik a MTA Történettudományi Intézetét megfosztaná forrásaitól és Őstörténeti Intézetet hozna létre, ami kísértetiesen emlékeztet az MTA művészeti egységének elsorvasztása és a politikai tartalmú MMA túletetése körül eseményre, de most a Fidesz szerencsére nem adta be a derekát.

Én a múltra vagyok kíváncsi, de még inkább a jövőre, nem mostanában kreált népmesékre. A történelmet ne keverjük össze a művészetekkel. Szebb Jelent!