Tusnádfürdőn sem úsztuk meg, hogy a magyar miniszterelnök kifejtse véleményét a világról, amiben valahol (felette?) el kellene helyeznie Magyarországot. Viktor jelenlegi kormányázásában felvette a bölcs atya szerepét, aki mindent megmond, mindent előre (évtizedekre) lát és aki bárkinek tud tanácsot adni.

Jelenleg elsősorban Európa és Orbán Viktor (fidesz nyelven: Európa és a magyarok) viszonya uralja leginkább a miniszterelnök gondolatait. Egyetlen dolgot nem tagadhat le a legelvetemültebb orbanofób sem, ha valamiben profi Viktor, az a hatalomtechnika. Nincsen egységes eszmerendszere (még ha rajongó ezt el is hiszik róla), tetteit, szavait teljes egészében céljainak rendeli alá. Éppen ennek köszönhető, hogy Európához való viszonya is meglehetősen ambivalens. Ahogyan a fajvédők Magyarországot a Nyugat védőbástyájának tartják, úgy Orbán Viktor számára is egy rossz úton járó, fejletlen, kies területet takar Nyugat-Európa, amelynek szüntelen osztogatja a tanácsokat, és azok a bunkók csak nem veszik a lapot, nem akarnak osztozni Magyarország sikerében. De ez is csak azért kell, hogy a rezsicsökkentés nagymestere elhitesse népével, ura a helyzetnek és tenger vihara miatt nem tudja tökéletesen kormányozni Hazája hajóját. Ugyanígy a hatalmi gőg vezet azokhoz az óvodás durcizásokhoz, amikor Európára mint Moszkvára tekint a Miniszterelnök Úr, hiszen a 2/3-hoz szokott, döntéseiben idehaza nem korlátozott vezető idegeit komolyan megterheli, amikor valamelyik tervével nem akarnak egyetérteni. Az Európai Uniót vagyis csak mint saját játszóterét szemléli szintén, és népe szemében szorosan összekapcsolja az attól erősen független IMF-fel. Mostanában találta mondani, hogy Európa nem itt tartana, ha a keleti népek már a 90s évek alatt csatlakozhattak volna (Antall célja végülis ez volt), no igen, de ki ment volna a Varsói Szerződés után rögtön a nyugathoz, önmaga helyretétele nélkül?

El kéne már dönteni, hogy akarunk-e tovább az ottaniak pénzéből hazai fejlesztéseket végrehajtani és etetni a Közgépet, vagy végre a saját talpunkra állunk és hagyjuk az egész globalizációsdit a fenébe. Magyarország jelenleg nem sikeres, nem erős és nem egy hatalmas birodalom, hanem egy hatalmas, elolgarchizálódott kis nemzet. A világ válságát nem a totális központosítás és haveri kör hűbéri rendszere fogja megoldani (Dél-Amerika sem éppen Kánaán), nem kell a kommunizmusból ötleteket átemelni, hanem egy ökotudatosabb, harmonikusabb, kevésbé fogyasztói jellegű, és legfőképpen kiszámítható világot kell teremteni, amelyben a pénz szerepe másodlagos. Lehet mondani, hogy ez nem így megy, de máskülönben meg fogunk dögleni rövid időn belül.

Magáról az EU-ról a véleményem itt.