A könyv címével elég gyorsan felkeltette az érdeklődésemet és javarészt azt kaptam, amire számíthattam. Roger Scruton brit konzervatív filozófus ennek a meghatározásnak megfelelően rendelkezik annak minden erényével és korlátjával. A pesszimista, jelen esetben konzervatív embert egy olyan féknek tekinti a lejtőn rohanó társadalomban, mely megvédi a mindenkori jelenkor értékeit a naiv ember gátlástalan pusztításától. Lefordítva, a hirtelen, nagy ugrásokkal operáló gondolkodókat a szerző aggálytalan optimistáknak tartja, akik a rendszer nem ismeretéből kifolyólag („Mindenki jobboldali abban, amihez ért”.) hajlamosak azt rögtön a gyökereitől kitépni és valami új, le nem teszteltet bevezetni. Scruton alapvetően a mai jogvédő utópistákat, a nemzetiszocialistákat, a kommunistákat (főleg 1968 maoista diáklázadója, akik közt Cohn-Bendit is vezéralak volt) és az iszlamistákat sorolja ide.

A szerző szerint ezek a töretlen optimisták alapvetően a haladásba vetett naiv hitük által nem a köz-, hanem saját javukra formálják a társadalmat, jelenleg annak sokszínűségét és közösségi jellegét (vagy jelen esetben családiasságát, hiszen konzervatív filozófusról beszélünk) veszélyeztetve (az arab mecsetek és piacok felcserélése a modern felhőkarcolókkal, mint példa a könyvben). Scruton félelmei jogosak, ugyanis az elanyagiasodott, a két végleten tengődő (teljes fogyasztók és fukar felhalmozók) lakosság nem képes védekezni a globalizáció kínálta hamis szabadság ellen, hiszen kitépi embereinket az óvó-védő közegből a szabad munkavállalás által, bedobva a fiatalokat egy idegen jogrendszerbe, idegen országok idegen városaiba, illetve a „változatos” fogyasztás, az olcsó hozzájutás által nem csak a fiziológiai élvezetek rabjai lettünk és számoltuk fel a helyi termelést, melyre értelemszerűen várni és dolgozni kellett a szupermarket kínálta lehetőségekkel szemben, de mint előző posztomban megjegyeztem, egészen más volt egy valódi tehéntejből készült sütemény habjába harapni Erdélyben, mint amit itthon, készen veszünk. A hamis szabadság egyik legfélelmetesebbje viszont az a töménytelen reklám és pornográfia, ami a nagy vállalatok kínálatához torzítva értékrendünket, elterelve figyelmünket a mértéktartás, a másik tisztelete és az élethosszig tartó tanulás fontosságától.

Scruton véleményem szerint nem tudta meghaladni az általa képviselt eszme korlátait, ez megnyilvánult a homoszexualitás családpusztító hatásának propagálásában (ebben állítólag ma már jelentősen megengedőbb), az USA szabadságának mérlegelés nélküli elfogadásában és az iszlám egyoldalú megítélésében, utóbbit a jelenlegi szíriai és egyiptomi polgárháborús helyzet különösen indokolja. De ami különösen zavaró, hogy a Keynes-i agyrém elutasításán túl („Hosszú távon mind halottak vagyunk”) nem ismeri fel a kapitalista rendszer foltozhatatlanságát, annak hamis kiválasztó módszereit, valamint az ökopolitikai szemlélet jelenlegi megkerülhetetlenségét, mely szorosan összefügg a fenti keynes-i tétel elutasításával, mely a mennyiség és a profit maximalizálásával egy véges erőforrású bolygót kíván felélni, nem törődve az elkövetkezendő generációkkal.