Régen írtam már könyvről, ideje volt pótolnom. Amennyire sokszínű és hatalmas figyelemnek örvendő a székelyek históriája, nem csak más elcsatolt honrész magyarjairól, hanem bizony a szintén a román állam területén élő csángókról is hajlamosak vagyunk elfeledkezni. A magyar ember sokszor hiszi, hogy a csángók a tulajdonképpeni romlatlan ősmagyarok, így félelmetes romantika és tévhitek övezik őket, miközben, főleg a gyimesbe, jóval később vonultak ki a székelyek, őket nevezzük ma székelyes csángóknak és ők alkotják a csángómagyarok 3/4-ét. Ezen felül Románvásár környékén élnek a legarchaikusabb, legrurálisabb közösségek, míg Bákón, délen egy szintén különálló csoportjuk.

A csángómagyarok életét lehetetlen a magyar nemzettudat hiánya (nem voltak soha a magyar állam és nemzetépítés részei), a katolicizmushoz való feltétlen ragaszkodásuk (erről a legjobb olvasvány Jakab Attila: Mivé lettél, mivé leszel, csángó magyar? című könyve) és a 30s. 40s évek legrosszabb fajta román faji elméletek ismerete nélkül vizsgálni, hiszen a román állam rajtuk állt bosszút a magyarok korábbi asszimilációs törekvései nyomán. Így ma egy lefejezett, archaizált, politikai éntudattal alig rendelkező kis népet találunk a hegyek mögött, erős vallási identitással.

Míg Tytti Isohookana-Asunmaa: Csángó körkép című könyve főként a pozitívumokat és az egzotikumokat emeli ki (ez is izgalmas, hogy egy finn írja a legkönnyebben emészthető művet magyar testvéreinkről), főként a turisztikai és néprajzi érdeklődésűek bevonzására, addig jelen alanyunk ennél sokkal árnyaltabb és társadalomtudományibb. Igaz, a vallás itt is kulcsszerepet tölt be, de a nyelvészet, a babonák és a mindennapi élet is górcső alá kerül, mi több, a könyv lebontja azt a "dolgos nép" romantikát, ami annyira jellemző ma ránk, ha a csángókra gondolunk. A fene se gondolná, hogy ez a mélyen vallásos, a jég hátán is megélő nép eredendően nem értékeli a tanulmányokat, rendkívül babonás (a trunki rózsaillatú kúttól a népi gyógyászatig) és csak büntetések esetén gondol Istenre, illetve, hogy köreikben milyen gyakori az alkoholizmus, illetve a lopás. Persze jelen bejegyzés nem elégséges egy nép teljes megítélése szempontjából, de ha valakit vonz a téma, egy európai uniós pályázat kapcsán egy dolgozat erejéig foglalkoztam a témával, még ha nem is a kulturális sajátosságokat, hanem az identitáskérdést vettem is alapul.