Mai napon végre lehetőség nyílt számomra is megtekinteni a roma szegénység enyhítésére alkotott egyik legkülönlegesebb hazai próbálkozást. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járunk, a táj festői szépségű, fenyvesekkel tarkított, a erdélyi látogatást idézte, bár a vörös fenyők nélkül. De amennyire mondhatjuk, Magyarország egyik legszebb táját tudhatja magáénak a megye (Mégiscsak az embernek a legkedvesebb a szülőföldje, így nekem a felső-kiskunsági Duna part), a lakossága mérhetetlen szegénységben él, többségük jó esetben az általános iskolát fejezte be és a falvakban a munkanélküliség majdnem 100%. Bódvalenkére egy szűk út vezet, ami egysávossá szűkül aztán. És ilyenkor meglepődik az ember, hogy a dél-hevesihez képest egész jó minőségű utat éppen kamionok szelik át, követ hordanak oda... Ahol nincs elég kő.

A projekt 2009 óta növeli a falu turisztikai értékét és ezáltal biztatja a település lakosságát az épületek állagának megóvására. Érdekes, hogy utunk során nem láttam példát rá, hogy jelentős erdőirtásokat és házrongálásokat végzett volna a lakosság a hatalmas szegénység ellenére, a porták többsége is rendezettnek látszott. Bódvalenke kis közössége pedig láthatóan nagyon ügyelt rá, hogy a falu látképe megmaradjon, még ha a politikai csatározások és az alkoholfüggőség meg is tépázta azt több soron. Most a szövetkezeten keresztül végre lehetőség nyílik több falubéli alkalmazására és ezáltal a munkanélküliség csökkentésére. Rendszeresen megrendezik a Sárkány ünnepet, melyen magyar és európai politikusok is részt vesznek, növelve a település megítélését és ismertségét.

Persze elmondhatjuk, hogy önmagában a turizmus kevés, hiszen a probléma rendkívül komplex, nincsen helyi iskola, a település eléggé elzárt (bár Tarnabodnál a busz sűrűbben jár), az egyetlen bolt méregdrága, és hiába van roma többség, az érdekérvényesítő képességük szerény. De reméljük, hogy egyre több településen fogan meg a kreatív szellem és sikerül életet lehelnünk a magyar vidék részét képező roma falvakba is.