Izzik a levegő észak-keleti szomszédainknál, Viktor Janukovics elnöknek 48 órát adtak a tüntetők a kormány feloszlatására és miniszterelnöki irodát körbevették. És nem utolsósorban ledöntötték Lenin szobrát. Nyilván lesznek, akik most összehasonlítják Hazánkat és a bátor Ukrajnát, meg a Lenin és az Orbán szobor ledöntést, de ennél egy sokkal érdekesebb kérdést is felvetnek a putyinizálódástól tartó ukrán lakosság küzdelmei.

Ukrajnának ugyanis része az úgynevezett Krími Autonóm Köztársaság, mely az azonos nevű félszigeten terül el és döntően oroszok (58%) lakják. Hozzáteszem, hogy az önmagát ukránnak valló lakosság jelentős része orosz anyanyelvű a nagyfokú szovjet hatásnak köszönhetően, így az ország teljes lakosságának csak 45%-a ukrán anyanyelvű. Nem véletlen, hogy a félszigeten élő többnyire oroszajkú lakosság már 1991 óta önálló parlamenttel bíró autonóm köztársaságban élhet, míg az ország egyéb kisebbségei (köztük a magyarok, tatárok, ruszinok) eléggé akadozva élhetnek mind a mai napig azzal a lehetőséggel, hogy anyanyelvüket használják akkor, ha adott közigazgatási egységben a lakosságon belül elérik a 10%-ot. A Szovjetunió (melynek egyfajta újjáépítésén dolgozik Putyin és Lukasenko) 1991. végi felbomlása magával hozta a veszélyt, hogy ez az orosz lakosság úgy dönt, Oroszországhoz kíván csatlakozni, ezért az ukrán döntéshozók váratlanul színvonalas, Nyugat-Európához mérten is példaértékű önállóságot adtak a krímieknek, pontosabban a krími többségnek, nem jószándéktól, hanem félelemtől vezérelve. Anno 2004-ben, a "narancsos forradalom" idején a három keleti megye, Ternopilb, Lviv és Ivani-Frankivszk azzal fenyegetett, hogy Oroszországhoz csatlakoznak, amennyiben nem Viktor Janukovics vezeti az országot. Nyilván él bennük a szovjet nosztalgia, elfeledve, hogy Sztálin 1932–1933-ben a holodomor során szépen leirtotta az ország parasztságát.

Nagy talány, hogy mi lesz az országban és milyen lépéseket tesz az oroszbarát kormány bukása esetén a Krími Autonóm Köztársaság vezetése.