Hétvégén ismét rendkívül érdekes tapasztalásban volt részem nyíltan a radikális pártot támogató ismerőseim részéről (meg a Slovenkso, do toho! szerzőjével, de ő a másik oldalon mutatkozott szemellenzősnek), de végülis jó, ha az ember tart maga körül olyanokat, akik mellett soha nem unatkozhat. Álláspontjuk túlmutatott Gyöngyösi Márton hivatalos kijelentésén (ő csak Kárpátalja autonómiáját követeli most, ami egy közismerten radikális párt szájából éppen az ellenkezőjét éri majd el az ukrán jobboldalnál), ők teljes egészében legitimnek tekintik a krími elszakadást (végülis az orosz hadsereg bevonásával Putyin rögtön két helyen megsértette az ENSZ Alapokmányát, így bármiféle nemzetközi jogra való utalás nevetséges) és remélik, hogy Erdély ugyanígy kerülhet vissza hozzánk.

Most ha végiggondoljuk, a logika itt máris törik. Krím orosz többségű (erre jobbikos ismerőseim rendre hivatkoznak), Erdély román többségű, ráadásul a Székelyföld éppen a keleti végen van. Még ha Észak Erdélyt is kapnánk csak vissza, az alakzat, amit kapunk, rendkívül elterülő, nehezen védhető, ezért maradjunk csak a történelmi Erdélynél. A Krímben sok nép megfordult, a tatárok 1237 és 1774 között voltak a félsziget fő lakói, a török is őket is megszállta, majd a kücsük-kajnardzsi békét követően egyre növekedett az orosz befolyás, Sztálin deportálta is az elég szép számban az SS-hez csatlakozó tatárokat, akiknek alig 10%-a maradt életben és költözött vissza a félszigetre. Autonómia 1991 óta volt a félszigeten, elsősorban az orosz fél megbékítésére, akik akkor az ukrán állam mellett döntöttek. Jobbikos barátaim tőlük szokatlan módon nem éreznek együtt egy sokat szenvedett, hánytatott sorsú néppel, hanem álliberális módon az orosz többségre hivatkozva elfogadják annak Oroszországhoz való csatlakozását és a tatároknak tűrnie kell a többség akaratát.

De akkor nézzük a történelmi Erdélyt. Jelenleg finoman fogalmazva is román többség van a szebb sorsot megélt vidéken, körülbelül a XIII. században jelentek meg a területen. 1713.-ban 34%, 1910-ben már 55% volt az arányuk. Vagyis a fenti logika alapján a jobbikosoknak bele kell törődnie, hogy Erdély Románia része, hiszen amelyik nép többségben van, azé a terület és a magyaroknak kuss van, mivel nincsenek elegen.

Persze lehet, hogy a jobbikos agy másként működik, egészen másra vannak hangolva a fogaskerekek és mindösszesen arról van szó, hogy Ukrajna egyike a trianoni békediktátum nyerteseinek és ezért fulladjanak meg lehetőleg máma még, érezzék át, milyen volt nekünk a ruszin többségű Kárpátalja elvesztése. Sérelmi politikára és kettős mércére nem lehet reális döntéseket alapozni.

A képen a Hetalia című (szerintem bűnrossz) sorozatból az Oroszországot szimbolizáló karakter udvarol a Magyarországot szimbolizáló lánynak. Valami ilyesmi zajlik a valóságban is, csak éppen fordítva, a kerecsensólyom járja násztáncát a cári sasnak és aki nagyon látványosan bagzik, az meg is lesz b@ßva, a két madár szerelemgyerekének tojásán ott lesz a vörös csillag. De akkor ház a nagy nász tiszteletére énekeljük el a Hungária zenekar által is megzenésített dalocskát:

 Orosz, magyar, két jóbarát,
Együtt harcol és issza a vodkát.

Ettől függetlenül Székelyföld területi autonómiáját továbbra is az egyik legkívánatosabb dolognak tartom a térségben (a meglévő muravidéki kulturális és képviseleti autonómia mellett), valamint a többi térség magyarjainak kulturális és települési autonómiáját, de tartsuk már be a következetesség alapszabályait, még ha a politikai logikára nem is jellemző.