Hosszú ideje érzem azt, hogy az eurovíziós dalfesztivál nem több, mint politikai giccsparádé, de tegnap véleményem szerint szintet léptünk át. Az egyik oldalról mindig varázslatos, amikor eljátszunk, ha az elit nagyon toleráns lett, akkor a világ maga is olyan toleráns lett, mint a huzat, de amikor ezt egy önámító hazugsággal tesszük, az végképp megbocsáthatatlan.

Aki transznemű és be van zárva az ellentétes nem testébe, akkor mindent meg fog tenni, hogy a külsejét a másik nemhez igazítsa, sokszor eléggé megtévesztően. Ha a hormonkezelést nem kezdik meg a serdülőkor hajnalán, akkor egy férfi esetében csak a széles váll, keskeny csípő fog első ránézésre utalni arra, hogy az illető nem nőnek született. Vagyis nagyonis meg fog borotválkozni. A szakállas nő pedig egy cirkuszi produkció, egy toposz, a szórakoztatóipar mellékterméke, melyet a megbotránkoztatás által adnak el (az egyik oldal megbotránkozik a produkción, a többi meg megbotránkozik a megbotránkozókon) ráadásul egy dalfesztiválon, ahol már lassan sokkal fontosabb maga a színpadi produkció, mint a "dal". Az LMBTQ csoportot ismét kiemeltük a maga természetességéből és az extravagáns elemeket emeltük ki, ezzel nem a toleranciát segítettük elő, hanem mélyítettük a szakadékot a szitkozódók és az elfogadók között. Gratulálok.