Most, hogy a Kossuth téren ismét megtekinthető a kétszeres magyar miniszterelnök szobra (ez manapság mondjuk már nem nagy szám, édesapja, Tisza Kálmán és Orbán Viktor is rávertek), egy szimbolikus belpolitikai vita kezdődött, a Fidesz-KNDP és a Jobbik örvend, az LMP szintén, de méltatlannak tartja Károlyi Mihály eltávolítását, míg a hagyományosan baloldali pártok kikérték maguknak a dolgot (jellemzően).

A hétköznapi ember könnyen esik abba a megítélési hibába, hogy a mai közfelfogás, esetleg saját értékrendje alapján ítél még történelmi személyeket, mintha azok döntéseinek kimenetele mindig előre látható volna, pedig sokszor mi sem tudjuk megmondani, csokitortával vagy oroszkrémmel tudunk olyan születésnapi bulit csinálni, hogy a másik fél ne húzott szájjal menjen haza. Pedig a torta milyensége kisebb horderejű kérdés, mint a világháborúba való belépés. Tiszával szemben az egyik legnagyobb kritika, hogy folytatta édesapja autokratikus többségi kormányzását és a magyar szupremácia elkötelezett híve volt. Előbbivel kapcsolatban, mivel csak Istóczy mozgalmát kutattam azon időkből, nem kívánok nyilatkozni, de Tisza nemzetiségi politikájának ilyen mértékű leegyszerűsítése politikai vakságra vall.

Túl az 1892. évi román memorandumon, a Lex Apponyin és a csernovai tragédián, miközben az akkori radikális baloldal többször tüntetett és három merényletet túlélt Tisza helyzete nem volt egyszerű, ennek ellenére 1910 és 1914 között tárgyalásokat folytatott a román féllel, elsősorban a nemzeti érzelmű politikusokkal, a görögkeleti és katolikus vallási vezetőkkel, még a korábban betiltott Román Nemzeti Pártot is elismerte.(erről bővebben Kocsis István: Történészek a kereszten című könyvében). Tény, sőt, hatalmas hiba, hogy a szlovák és szerb felet továbbra sem ismerte el önálló, kultúrával rendelkező nemzetiségként (még ha a szerb ortodox egyháznak hosszú időn át adott volt az autonómiája és ezen keresztül a nemzetiségi oktatás elemi szinten), miközben a horvátok önálló jogai már egy fél évszázada biztosítottak voltak.

Az igazi gond az aktuálpolitizálás, ami egy ilyen horderejű eseményen teljesen méltatlan, különösen vicces (szánalamas?) ez akkor, amikor a CÖF Osztrák-Magyar Monarchiáról álmodik újfent. Nem szabad mindenből Brüsszel-Budapest ellentétet csinál, amikor a kormány valódi függetlenségi politika helyett csak úgy próbál nyújtózkodni, hogy minden pénzcsaphoz elérjen a keze, ez az egész függetlenségi duma csak a saját válluk veregetése, mintha fészen a saját státuszukat lájkolgatnák. Öntsünk tisza vizet a pohárba.