A "Nemzet és Emlékezet" azon különleges Magvető Kiadós könyvsorozatok egyike, amelyek már a szocializmus utolsó évtizedében átmentek a részleges cenzúrán, ezek egyike Bajcsy talán egyetlen igazán történelmi ihletettségű könyve. A könyvből nem igazán derülnek ki a szerző aktuálpolitikai nézetei, annál inkább, hogy talán kicsit túlzottan is bele van zúgva a mű tárgyába, az igazságos királyba. És ezt értse mindenki szó szerint. A törökverő utódjára diáklányos csodával tekint, aki zseniális hadászati és diplomáciai képességeivel igyekszik az ország érdekeit nézni és gyarapítani területét.

És érdekes módon számomra éppen azzal teszi unszimpatikussá Mátyás karakterét, ami miatt ő csodálattal tekint rá. Belpolitikai dolgokról azt leszámítva, hogy legyőzte beslő ellenségeit, nemigen esik szó, az ország népe sajnos teljesen kívülesik spektrumán (leszámítva, hogy honnan toboroz zsoldosokat). A könyv Mátyás házasodási poliikáját, utódkeresését, de legfőképpen a cseh- és lengyen trónért folytatott harcát és a Szentszék védelmét emeli ki, tehát nekem az az érzésem támadt, hogy Mátyás egy elvetemült hódító volt, aki aktuális érdekektől vezérelve hol ezzel, hol azzal fogott össze, lehetőleg az ellen, akivel 2 éve még öribarik voltak és vajmi keveset foglalkozott azzal, hogy mi van a néppel, nem csak a magyar határokon belül élőkkel, hanem azokkal, akiknek állandóan változik a feje felett a vezetés. Vagyis a könyv számomra inkább volt az ideák lerombolása, mint példakép építés, hiszen Mátyás lényegében többet foglalkozott a megvédendők leigázásával, mint a kultúraidegen iszlám visszaszorításával.

Ez mellett ez a könyv kissé tömény, nagyon sok információt próbál az ember fejébe tuszkolni (hasonlóan Kocsis István: Történészek a kereszten) című könyvéhez, ezért azok, akik csak heti szinten olvasgatnak belőle (mint én), kellően belezavarodnak a végére. Ajánlani elsősorban a hadtörténeti érdeklődésűeknek tudom, mivel a könyv lényegében erről szól.