Megszokhattuk már, hogy idehaza minden adó abszurd a maga formájában, pl. hogy tranzakciós adóval nem az értékpapír-vásárlást, hanem a háztartási csekkek befizetését jelenti, mert a sok tahó a kormány szerint úgysem jön rá arra, hogy ez mást jelent. De ott volt a „Matelcsi”, hogy húzzunk már le két forintot minden perc hívás után, mert mi az, hogy valaki ingyen telefonál-

Ma viszont Varga Misiék bődületesen nagy határt léptek át. Magyarországon, miután a szórakozás lassan megfizethetetlenné vált (elvégre a hanyatló nyugat ópiuma a kikapcsolódás, ez munkaalapú társadalom), a jónép egyetlen öröme a korlátlan internet maradt. Lehet, hogy a ház összedől, lehet, hogy nincs minden nap hús az asztalon, de ha villany van, a mélyszegény családok többségénél megtalálható az internet (sokszor a vizet közkútról hozzák, de internet akkor is van), ami sokszor az egyetlen komoly kapcsolat a külvilággal, teszem azt egy zsákfaluból nagyon nem egyszerű kiruccanni. Utóbbiakat egy ilyen adó eleve jobban sújtja, mivel Csenyétén vagy Toldon nincs ingyenwifi, amit egy jobb jelerősítővel már lehet fogni.

Erre valamelyik, a való világtól szinte biztosan következetesen elzárkózó barom kitalálja, hogy gigabájtonként rávágjanak szegény fogyasztóra 150 forintot. Nekem most van egy 5 gigás mobilnetem, ha ki merem használni a korlátot, akkor az 750 forint, de az igazán kemény érvágás azokat éri, akik korlátlan forgalommal torrentszerverként működnek és akár napi szinten 50-100 gigát megmozgatnak, ők akkor napi szinten tejelhetnek 75 000 kápét?

Természetesen van bennem némi cinizmus, hogy régivágású politikusaink rájöttek, hogy az internet csúnya és rossz dolog, mert mindenki szabadon feltölthet rá, gyakorlatilag nem lehet ellenőrizni és amit egyszer feltöltöttek, azt nemigen lehet kiirtani, ezért büntetni kell, ha emlékszik még valaki, Murabak egyiptomi elnök az egész országot lekötötte a netről, mert tudta, ott szervezik a tüntetéseket. De az is lehet, hogy egyszerűen csak ez a bosszú, amiért az átlagmagyar nem fizet ötezreket filmekért, tízenezreket játékokért és ötezreket zenei albumokért, hanem megpróbálja ezt az egészet úgy tenni, hogy azért az asztalon is maradjon valami. Mert azt lássuk be, ez azokat az embereket fogja terhelni, akik kultúrafogyasztásukat, mivel másként nemigen tehetik meg, az internetről pótolják, nem tudom feledni, amikor Kovács Ákos „művész úr” fejébe nem fért a dolog, mert nem veszi meg mindenki cédén, amit hallgatni szeretne.

Kicseszésnek nagy kicseszés, én már éltem akkor, amikor a VHS-ek és CD-k alacsonyan röpködtek, amikor minden faluban volt egy Zsóti vagy egy Zsiga, aki kiadta a „prospektust”, hogy mit mennyiért ír ki a fogyasztónak, anno így volt lehetősem Commodore-64 játékokat nyüstölni egy kissé lemaradt kelet-európai országban, de ha ezt a korszakot akarják visszahozni, ám legyen. A fogyasztó olyan, mint a folyó, mindig utat tör magának, ezt a világot nem lehet kisstílűen szabályozni.