Bár a szociális munkás nem az öklével fog odasújtani, hanem azzal a fél esőerdőnyi papírtömbbel, amit a bürokrácia az érdemi munkavégzés ellensúlyozására kényszeríti, ennek ellenére, mivel a szociális munkás nem mozdonyvezető, buszsofőr, orvos, hogy tiltatkozásával nem tudja megbénítani az országot, ezért tőle kevésbé félnek. Pedig ha egy nap hirtelen egy szocmókus sem veszi fel a munkát, leáll a bentlakásos intézményi ellátás, nem lesz segítő ügyintéző a hivatalokban, nem lesz, aki felkutassa a hajléktalan és tanyán egyedül élő embereket. Ha a pedagógusok a nemzet napszámosai, mi vagyunk a mindenkori kormány romeltakarítói, hiszen nálunk csapódnak le a sikertelen intézkedések.

Ennek ellenére a szociális munkások eddig döbbenetesen marginális helyzetben voltak az értelmiségiek között, míg a pedagógusok képesek voltak némileg képviselni az érdekeiket, a szociális munkások mind megbecsülésben, mind bérezésben nagyon a hierarchia legalján vannak. Megbecsülés alatt azt értem, hogy az utca embere kever bennünket a közmunkással és a szociális gondozóval (utóbbival van idős- és hajléktalanellátásban átfedés, mivel munkaerőhiányból kifolyólag nekünk kell látnunk az alapvető szükségleteket is), a sokszor középfokú végzettséggel bíró hivatali ügyintéző, pedagógus, rendőr, orvos, képviselő, polgármester sem tud bennünket hova tenni, esetenként lekezelően bánnak a szocmókussal, a telefonba bemondva, hogy "családgondozó" sem adunk akkora tekintélyt, jobb, ha mondjuk a képviselőt kérjük meg, mondván, "a te hangod mélyebb". Bérezésünkről éppen most ébrednek ismét a viták (a napokban arról volt szó, nem lesz rá pénz), korábban Balog Zoltán lekezelően annyit nyilatkozott, "ezt nem a pénzért kell csinálni" (ennyi erővel ő is lemondhatna tiszteletdíjának 80%-áról, elvégre a keresztény elkötelezettség erősebb az anyaginál, ugye?), most a pedagógusok életpályamodelljéhez hasonló szociális életpályamodell terve körvonalazódik, remélem, a 20-30 éve közalkalmazottként dolgozó kollégáim bérét nem helyezik kiindulópontra egy tollvonással. Én rosszul nem járhatok, nem szoktam titkolni, eddig 78 ezret vittem haza tisztán egy többszörösen halmozottan hátrányos helyzetű település, Tarnabod családgondozójaként, amikor a többséget megkérem, tippelje meg a nettó bérem a munkakör ismertetése után, 130-150 ezret saccolnak, majdnem a dupláját.

A szociális munka sokak ismereteivel ellentétben nehéz munka, mivel a szociális munkás a látszat ellenére nem mezei irodista, aki elkávézgat a kollégáival. Nem vagyunk hatósági személyek (csak közfeladatot ellátók), így védve csak részlegesen vagyunk és ebből kifolyólag nem jutunk alanyi jogon hozzá fontos adatokhoz, iratokhoz, és nem vagyunk védve akkor sem, amikor egy esetlegesen életellenes bűncselekmény miatt korábban elítélt személy kerül az ügyfélkörbe. Ennek ellenére többnyire hivatástudatból, eltökéltségből csináljuk. Ezért azt hiszem, végre egy kis honoráriumot, meg persze a munka során használható eszközeink bővítését megérdemelnénk, hogy hatékonyabbak lehessünk, mert ez az ország érdeke, magukra hagyott emberekre nem lehet erős nemzetet építeni.