Folytatva korábbi posztomat, Bertha Szilvia képviselőasszony egy rendkívül szókimondó posztot tett ki személyes lapjának idővonalára (a belső viták nyilvánossá tétele eddig a PM sajátossága volt), mely Ulics Erika lelepleződése utána még kínosabb.
A Jobbik anno arra törekedett hálózatépítésében, hogy minden egyes településen jelen legyen, megtalálja a megfelelő megmondóembert, aki aztán többeket bevonz és lehetővé teszi az alapszervezet megalapítását. Ennek érdekében igyekeztek minden,a Fidesztől jobbra álló, a 2006-os zavargásoktól és az olaszliszkai lincseléstől felélénkült személyt megnyerni, akik egy új Magyarországot szerettek volna építeni.
Csak hogy az a Jobbik valóban nem ez a Jobbik volt. Egy kifejezetten kocsmanyelven kommunikáló, radikális, utcai politizálást előtérbe helyező, adományokból és tagdíjakból élő párt, melyre szókimondása és a paramilitáris szervekkel való együttműködése nyomán jogosan mondták a baloldalon, hogy "náciveszély" (pontosabban a 30s évek második felének restaurálása némi pogromízzel) fenyeget. Azóta eltelt 5 év és a Jobbik nagyon megváltozott. Beletokozódtak a parlamenti munkába, vad uniós zászló égetéseik és cigány~ és zsidóellenes kirohanásaik elcsendesültek és számomra egyenesen meglepő módon Oroszország pártolóivá váltak, az igazán markáns megkülönböztetője ma a Jobbiknak a Fidesztől euroszkepticizmusa és kimondott cigányellenessége, míg a kormány a bevándorlóellenességet, mely a nyugati populisták kedvelt toposza magáévá tette. Az előző ciklusban számos kilépés rázta meg a pártot, ebből a legmegdöbbentőbb Szegedi Csanád pálfordulása, de hasonlóan meglepő Zagyva György Gyula és Gaudi-Nagy Tamás (belföldi) háttérbe vonulása.
Miközben a Jobbik elnöksége egy letisztult eurázsia-orientált nemzeti radikális párt kialakításán dolgoznak, bizony maradtak kemény szabadságharcosok a végeken, mint a választást nyert cigányozó Kötél Gábor, a zsidózó cigány származású Jónás Kálmán, a Schweitzer József országos főrabbit meg nem tisztelő Benke János (a Jobbik frakció ma felállt a parlamentben, amikor Tóbiás József egy perc néma csendet kért) és a fent említett, szégyenszemre értelmiséginek számító Ulics Erika, akik még a régi Jobbikban élnek. Jöhet a kérdés, erre mit lép Vona Gábor? Mivel Jakab Péter házának mérete véges és a jobbikos Recsken a táboroztatás kissé drasztikus volna, marad a rosta?
Utolsó kommentek