Nehéz erről a könyvről írnom, mivel erősen mélyvízben éreztem magam és 440 oldalas tiszta terjedelmével nem könnyed olvasmány volt a műszak előtt és után, de legalább a könyv forgatását a dunaújvárosi vasmű munkásai között végezhettem, így megvolt a maga varázsa. A nehézség másik oka volt, hogy számomra az orosz társadalom és történelem némileg fehér folt, nehezebben helyeztem el a könyvben leírt tényeket a már meglévő ismereteimben, főleg mivel sokszor éppen azokkal szöges ellentétben mutatkoztak.

A szerzővel kapcsolatban voltak kétségeim, mivel a könyv első fejezeteiben meglehetősen "szerelmesnek" tűnt a célszemély irányába és gyanúm beigazolódott, az MSZP balosabb szárnyán foglalt helyet, de a kétkedéseimet némileg eloszlatta a könyv végén tapasztalható kritikus hangnem, így éppen ellentétes Debreczeni József "Arcmás" (avagy hogyan lett Orbán Viktor patás démon) című könyvével, mely az elején mutatkozott objektívnek és a végén, Gyurcsány Ferenc színrelépésével lett élvezhetetlen. A szerző ügyesen Lenin életútjával kezdett, majd a munkásság, elméleti viták és politikai csaták bemutatásához ismét elölről kezdte a kronológiát, így az elmesélés sokkal érthetőbb, mint folyamatában, a könyv végén fellelhető összefoglaló, szószedet és kronológia is sokat segít a magamfajtáknak az átlátásban.

Lenin családilag nem tartozott a munkásosztályba, de a cári rezsimmel szemben álltak és Uljanov bátyja kivégzését követően köteleződött el a marxizmus és a forradalom mellett. Aktuálpolitikus volt, vagyis írásainak lényege az elérni kívánt cél és nem az elméleti fejtegetés (bár legelső munkáját, az "A kapitalizmus fejlődése Oroszországban"-t a többség elfogadja tudományos értékűnek), politikai filozófiája beszédein és cselekedetein keresztül érthető meg. Oroszországban nem voltak és ma sem alakultak ki demokratikus hagyományok, a nép hozzászokott az atyáskodáshoz és a nélkülözéshez, ezért Lenin kiválóan ítélte meg, hogy a cárizmus megdöntése kizárólag forradalom útján lehetséges, ahogyan azt is látta, a kapitalizmus egy alkalmazkodó, életképes rendszer (elsősorban mert fenntartásában sokan érdekeltek), melyet csak polgárosodó proletariátus által lehet legyűrni, ezért pozitív csengése van annak, hogy az analfabetizmustól igencsak sújtott rétegeket modernizálni kívánta. A probléma abban jelentkezett, hogy a sikeres (második) októberi forradalmat követően kellett rádöbbennie, hogy a munkások tulajdonjogával kialakított hatalomra nincs lehetőség, mivel létszámuk csekély és hadikommunizmus miatt egyre inkább sodródott a birodalom egy államkapitalista felfogás felé (NEP), melyet falun tömegével játszottak ki, vagyis a vágyott szocializmus elérése és a szövetkezetesedés nem következett be, az életmű félbemaradt.

Lenin életművének be nem teljesedésének számtalan oka van

• A közös ellenség leküzdése után a baloldal széttöredezett, az esszerek, mensevikek és bolsevikek véres leszámolásba kezdtek egymással.
• Az ilyen egyemberes rendszerekben rengeteg energiát visznek el a személyi kérdések és áskálódások.
• A cári korra jellemző módszer, mint az ellenzék kényszermunkára fogása, kivégzése és száműzése finoman fogalmazva sem tudta megvalósítani a munkásdemokráciát.
• A pártokat ugyan nem tiltották be, de a szovjetekben, kormányzásban mindenhol a bolsevik párt foglalt helyet, mely akármennyire is szerette volna, már politikusokból, hatalmi emberekből és nem munkásokból állt.
• A kemény munkát nevezte a rendszer a legértékesebbnek, szemben az irodizmussal, mégis kemény pontját jelentette a hatalom megszervezése és az ezzel járó bürokrácia.
• A NEP és annak átalakulásai nem tudták megoldani a háborút követő, főleg a városokat sújtó éhínséget, ezért a kapitalizmus elemei óhatatlanul visszakerültek a rendszerbe. Az éhínség a városokban gyengítette meg a bolsevik pártot, amik amúgy fő bázisai voltak.

Számomra kiemelten érdekes, hogy az I. vh.-ból való kilépéssel a korábbi antinacionalista vonalat mennyire felváltotta a "szocialista hazafiság", vagyis az elért értékek, kulturális javak védelme, melyeknek részét képzezik az orosz nyelv, történelem és irodalom, külső veszélytől való megóvása is helyt kapott a lenini politikában, valamint érthetővé vált, miért üldözte Lenin olyan kíméletlenül az antiszemitákat mind a feketeszázasok, mind sajátjai soraiban (a munkásság közel 1/3-a zsidó származású volt). Rendszere viszont azonnal szemben találta magát az erőforráshiánnyal és a társadalmi elmaradottsággal, így hasonló sorsra jutott, mint a francia jakobinus diktatúra, mely Napóleon személyi kultuszával visszalépett egy korábbi hatalmi állapotba.

A könyv rendkívül alapos és átgondolt (és az elején kissé túlromantizált), de meglehetősen nehéz olvasmány, elsősorban társadalompolitika iránt rajongó fanatikus őrülteknek és önmagukat a marxizmusban esetleg képezni akaróknak ajánlom.