Két dolog is kitudódott a kormány terveiből, amíg a politikai gondolkodás kisebbségpolitikai vetületét magoltam a hétvégén.
Az első, amit Szijjártó Péter (akiről tudtátok, hogy 2,2 millát keres havonta? Negyedévente vehetne egy új panellakást!) és Orbán Viktor hintett el, hogy a kilakoltatott lakáshiteleseknek a vörösiszap áldozatokhoz hasonlóan lakáshoz juthatnának, gyermekszám alapján. Az ötlet kellemesen szolidáris és baloldali, de túl szép, hogy igaz legyen.
Ugyanis a házakat építeni akarják, így gondolom azok egy háztömbként épülnek majd meg. De ez felvet egy problémát: Az emberek társas közegből jönnek, van munkahelyük, a gyerekek iskolába járnak. Akkor most utazzanak akár több 100 km-ert? :) Vagy ez csak a budapestiekre vonatkozik, ami csúnya diszkrimináció volna? Bár az utcára ne lökjék őket Pesten, elvégre a hajléktalanellátást kinyírták és az utcáról eltakarították őket.
A másik sztori a fogyatékkal élőkhöz kötődnek, a nyugat szele lassan elér bennünket is, a kastélyokba és egyéb hatalmas épületekbe zsúfolt több száz fős intézeteket már elkezdték leváltani a lakóotthonok, most már talán a többségi környezetbe helyezett lakásokban is bizonyíthatják, hogy alkalmasak az életre, legyen szó testi vagy szellemi fogyatékosokról. Persze a legfőbb kérdés, hogy a munkaerőpiacon lesznek-e védett munkahelyek, amennyiben a teljesen egészségesek sem képesek elhelyezkedni? Sajnos közhely, de minden probléma visszakanyarodik ide.
Ma voltam az egyik nyugati nagytőkés üzletében venni egy üveg vizet, mielőtt a buszhoz rohantam volna, az ajtón "Fogyatékosbarát munkahely" felirat tetszelgett, ám az ajtó előtt nem volt rámpa, hogy a kerekesszékes felmenjen. FAIL.
Remélem, hogy posztom üde színfolt volt a mai Trianon-láz közepette. :)
Utolsó kommentek