Ökoradikális szemlélettel

889.png

Szociális területen dolgozó, de nemzeti sorskérdésekben és ökopolitikai dilemmákban (is) véleményt formáló örök lázadó.

Lájkolj!

Címkék

Címkefelhő

Linkek

Utolsó kommentek

Németh László emlékmű megkoszorúzása halála 40. évfordulója alkalmából

2015.03.03. 19:27 Member

E

Sajnos az egész nap fújó szél nem kímélt bennünket, így a videófelvétel nem lett éppen a legélvezhetőbb, ezért inkább bemásolom a beszédet, amit mondtam, mivel nem rögtönöztem. Hajdú Mária, az LMP emlékezetpolitikai szakszóvivője és Sallai Róbert Benedek, az LMP országgyűlési képviselője mondott még beszédet a népi írók egyik legnagyobbika tiszteletére.

Megtisztelve az összegyűlteket első gondolatként nyomban szeretném megköszönni Németh László nevében, hogy tisztelgünk színe előtt és ismét a köztudatba emeljük méltatlanul elfeledett személyét, miként 2011.08.07.-én Bibó István centenáriumán is szűk körben emlékeztünk meg Németh László harcostársáról, akinek demokráciafelfogása mind a mai napig politikai nézeteink alapkövét alkotja.

De ki is volt Németh László? Civilben fogorvosként és iskolaorvosként tevékenykedett, de mégsem az egészségügyben tett cselekedetei, hanem a magyar nép, különösen a szegényparasztság és az uradalmi cselédség felkarolása, sorsuk, nyomorúságuk megírása és az aktuális elnyomó hatalommal szembeni rendületlen szélmalomharca az, melyet érdemeinek tekintünk, s ehhez a hazafi legnemesebb fegyverét, pennáját használta. Íróként életének jelentős részét a fővárosban élte le, de emlékeiből, tapasztalataiból korának egyik leghitelesebb képet adta az alig ismert vidék életképeiből, annak megkövesedett elvárásairól a házaséletben, vagy éppen az azt követő gyász időszakában. Az írók könyvei nehezen jutottak el az azokat megvásárolni képtelen, nehezen olvasó és író rétegekhez, ezért  falukutatásaikon, szociográfiáikon, folyóiratokon keresztül informálták az értelmiséget a sanyarú helyzetről, míg a nép gyermekeit a Győrffy Kollégiumon és ösztöndíjakon keresztül segítették tanulmányokhoz és tették őket politikai cselekvőkké.

Németh László tudva, hogy pusztán az irodalom nem tudja felszámolni a szegénységet, írótársaival együtt megalapította a magyar nép egyetlen igaz képviselőjét, a Nemzeti Parasztpártot, mely a reakciós Trianon-kesergés, a szélsőjobboldali túlbuzgóság, az urbánus érdektelenség sivatagában oázisként jelent meg a vidék előtt, bírálta a latifundiumok országát, mely a múltba fordulva képtelen volt a jelennel foglalkozni és a jövőt építeni. A parasztpárt radikális volt, európai és nemzeti, a paraszt- és munkástömegek képviselőjeként hirdette meg a demokrata modernizációt. Németh László korát megelőzve, az 1943-mas Magyar Élet Táborban, Balatonszárszón mutatta be Kertmagyarország eszmét, melyben Somogyi Imre és Veres Péter, a párt későbbi elnöke lett legfőbb eszmetársa. Tudták, a falusi embert nem lehet helyi kiskirályok rabigája alatt felemelni, a magyar nemzet fő tulajdonát, termőföldjét a hatalom feltétlen szolgálói között szétosztva nem fog azon soha jólét az ínségmunkások, vagy mai divatos szóval mondva közmunkások között sarjadni. A Kertmagyarország egy gyógyír a magyar agrárium sebére, melyet Németh László írt fel, de a receptet mind a mai napig nem váltottuk be. Megélhetés, egészséges életmód, biztonság, a természettel való harmónia, ezeket kínálják a családi gazdaságok, melyek megállíthatják a magyar vidék paraszttalanítását, mely ma rendületlen zajlik és melynek végállomása a nyomor, az elnéptelenedés, a kiszolgáltatottság, a pazarló fogyasztás és a végtelen ingázás, mely szétrombolja a családokat és hagyományos értékeinket. A Nemzeti Parasztpárt, szemben a nagybirtokokat védő kisgazdákkal és a kollektivizálásról álmodó kommunistákkal földosztást követelt, mely évtizedes behajtatlan követelése volt a magyar agráriumnak, s melynek okán ironikus, hogy Darányi Ignácnak, a vidékfejlesztési terv névadójának is le kellett mondania.

Egyetértünk Németh Lászlóval és valljuk munkásságát és halálának 40. évfordulóján köszönjük, hogy ezt a nagyszerű eszmét az asztalra tette. De mit látna ma Németh László, ha felemelkedne a hantból? Mit látna az, aki az 1956-os forradalom kegyetlen leverését követően kijelentette, minden nap egy népi író öngyilkos lesz és ő kezdi a sort? Döbbenten állna az előtt, ahogyan ma politikai erők hol a nyugathoz, hol a kelethez dörgölőznek méltóságukat feladva. Döbbenten állna, hogy azok a társadalmi problémák, melyektől keserűség töltötte el a dolgozó ember szívét, a kivándorlás, a 4 millió koldus, az elmaradottság, a gyermektelenség, a nagybirtokrendszer mind a mai napig fennállnak és súlyosbodnak, a kilátástalanság, a röghöz kötöttség és a tétlenség gaza altat, lehúz, befed.

De mit is tehetnénk? A magyar paraszt egyik legfőbb erénye volt kiállása, szívóssága és megrendíthetetlensége, erre a kiállásra, szívósságra és rendíthetetlenségre van szükségünk ma mind egyénként, mind nemzetként, mert a magyar nép fája nem fog virágba borulni nagyhatalmak árnyékában, hiába gazdag táptalaja a szerető anyaföld. Magunknak kell kiállnunk érdekeinkért és tartanunk a petrencés rudat, mutatva a helyes irányt az eltévelyedett szekérnek, hogy a rajta ülők eljuthassanak Kertmagyarországba, a valóságba, melyet Németh László megálmodott. 

Szólj hozzá!

Címkék: koszorúzás népi mozgalom népi irodalom Németh László

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr157238315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.