A nagy gondolatoknak "tér" kell, mondta Kázmér, amikor két szót írt a lap két felére valamelyik képregényében, még gyermekkoromból rémlik. Ugyanez lehetett a gyömrői önkormányzat gondolatmenete is, hiszen a tér visszanevezése nagy gondolat, a szimbolikus kérdések pedig nagy indulatokkal járnak.
Leszögezem, nem tartom demokratának Horhty-t. Megválasztásakor a katonaság jelen volt a parlamentben, ragaszkodott a közkegyelem gyakorlásához, az önálló rendeletalkotás jogához (amivel csak pályafutása elején élt) és a felsőházba való holtig tartó kinevezésekhez. A választásokat is meghamisították Teleki Pálék, a községekben nyílt szavazásokat tartottak a csendőrség jelenlétében, míg a városokban nem voltak egyéni listák, gyengítve a munkás szavazatokat. Persze hozzáteszem, ezen ténykedés segített a nyilas hatalomátvétel elhúzódásához, a nyilas pártok a 30s évek végére már szinte mindenhol verték volna a Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt jelöltjeit (rövidebb nevén Egységes Párt).
Másik oldalról persze, abban az országban, ahol még mind a mai napig vannak kommunisták nevét viselő közterületek (pl. Martfű), miért okoz megütközést a szinte nemzet apjaként tisztelt kormányzóról egy tér elnevezése? Kultúrpolitika terén tagadhatatlan, hogy a két világháború terén nagyon invesztíció történt, mint a szocializmus évtizedeiben, ahogyan a leszakadó kistérségek problémáit is ügyesebben kezelték népfőiskoláikban, mint a központosítással elfoglalt kommunisták. De a másik oldalról, ismét egy "Szabadság tér" esett áldozatul, ami azért aggasztó, ez egy olyan szó, melyet a meghozatalának időpontjától függetlenül nem cserélnék le.
A történelmet ki kell beszélni és meg kell ismerni (!), addig csak az érzelmek határozzák meg a szimbolikus döntéseket.
Utolsó kommentek