Avagy az idő mindent megszépít?

100 éve született a magyar szocializmus legmeghatározóbb alakja, akinek neve ma nagyon sokakban a jólét szinonimájaként szerepel. A puritán életet élő, nyugodt természetű politikus valóban a biztonság és élhető élet korát hozta el, felszámolva a munkanélküliséget. Csak ennek ára volt, az 1970s évek elején Hazánk fizetésképtelenné vált és a felvett hitelek nagy része a 3,60-as kenyérhez hasonló kiváltságok finanszírozására ment el. A jólét mögött nem volt gazdasági teljesítmény, a látszatexportra gyúrtunk. Persze akkoriban a jólét is mást jelentett, mint ma és talán jobban is jártunk volna, ha nem növekednek meg ennyire az igények és a fogyasztás nem ássa alá a közösségeket. Kádár érdeme, hogy nem hagyta a fiatalokat elkallódni, a magánszerveződéseket igaz, keményen tiltotta, de a kormány által szervezett megmozdulásokkal azért színt vitt a lakosság életébe.

De nem tagadható az sem, hogy aláírásával szentesítette a forradalom leverését követő megtorlásokat, köztük Nagy Imréét, akivel korábban egy oldalon álltak, csak Kádár november 7.-én inkább szovjet oldalra pártolt. Ezt mifelénk árulásnak hívják. Ahogyan a totális nemzetietlenkedés sem volt szép húzás, ismerve, hogy ezzel a "gulyáskommunizmus" éppen a kisebbségbe tartozott, a lengyelekkel és az NDK-val egyetemben. szép lassan felszántották ünnepeinket és az 1956 előtt megmásított történelem ment tovább, különös tekintettel a forradalmakra. A cenzúra által okos emberek mondták meg, hogy mi jó nekünk, ami hallatlan, sőt, pofátlan. 

Nagyon szomorú, oda jutottunk 20 év alatt, hogy ismét visszavágyunk a láncainkba. Mert a Párt most is elfoglal mindent, eltünteti a neki nem tetszőket, de most ez a jóléti valami hiányzik, az Erős Kéz csak Erős Ököl.  Azt sem lehet elfelejteni, hogy vörös könyv nélkül Kádáréknál diplomával is csak gyári munkás lehettél. Mint ma, Fidesz tagság hiányában. 

Mikor jutunk el oda végre, hogy a szabadság kis körei legyenek falvaink és a bölcsesség központjai városaink, miért kellenek a nagy megmondók, akik helyettünk döntenek? Felnőtt emberek vagyunk, nem a hatalom nagyra nőtt óvodásai!