Nem szeretem vagy pártolom a zsidókat. Nem szeretem őket jobban semelyik másik nemzetiségnél, vallási- és eszmei közösségnél. A magyarokat szeretem és más kárpát-medencei népeket. Az igazszívűeket, a le nem mondókat, a békéseket, a szeretőket. Akik akár hisznek Istenben, akár kritikával illetik, akármely nemzet zászlaja alatt álljanak is, de egy célért harcolnak, hogy e csodálatos szeglet örökké virágozzék Európában.

Eddig eszembe nem jutott volna kimenni az Élet Menetére. Nem vagyok híve a masírozgatásnak, mert sajnos mindig kontraproduktív, felbőszíti a vicsorgó csordát, de a tömeget csak nagy ritkán növeli. Persze részt vettem a Székely Szabadság Napján, mert nem tűrhetem, ami odaát folyik. Azokat is megértem, akik nem szeretik Izraelt. Én sem. Nem európai normák szerint működő ország, bezzeg ha mi befalaznánk a romákat vagy az izraelitákat, már menne is a berzenkedés. Vannak az egyenlőbbeknél egyenlőbbek. Igazán boldog persze csak akkor volnék, ha ezt a fal dolgot elfelejtenénk egyszer és mindenkorra.

De most kint leszek az Élet Menetén. Nem lehet félreérteni, amit a Nemzeti Érzelmű Motorosok és a Magyar Motoros Menet üzen. "Adj gázt!" Lehet, hogy csak tréfa volt, de akkor rémesen rosszindulatú. Emberek haltak meg, milliónyian. Megszervezett emberirtás volt. Mert az ember aljas, gyarló és gyűlöl. Krisztus nevét kiáltozza, de szíve oly' sötét, hogy a Sátánt is elfogná benne a hányinger. Egy kutya halálán sem viccelődöm, nem hogy egy emberén. Nem hogy több millió emberén. Mindenki halálát és tragédiáját tisztelni kell, kegyeletét nem sérteni. Tragédiánk volt a Holokauszt és Trianon, mindannyiunk tragédiája. Egy nemzet nem zárhatja ki, bagatelizálhatja el történelmének eseményeit, mert azzal megtagadná múltjának tiszteletét és a nemzet a múltból fakad, de a jövőbe nyúlik. Aki megtagadja a múltat és megtagadja mások múltját, az embertársait tagadja meg, és ezzel magát a nemzetet. Ne tegyük, kérem!