Az aradi és a szászmedgyesi  RMDSZ vendégül látta első napon az LMP delegációját, és Aradon megkoszorúztuk a Szabadság szobrot

Kicsit személyesebb hangvételű lesz jelen posztom, lévén az első igazi külföldi utam most esett meg, az LMP-nek pedig ez volt az első kihelyezett OV ülése. De a külföld a legkevésbé sem jó szó ide, hiszen az ember úgy érzi Észak-Erdélyben, hogy kis román korridor után ismét Magyarországon találja magát.

Az LMP Székelyudvarhelyen megkoszorúzta Wesselényi Miklós szobrát és Orbán Balázs, a legnagyobb székely emlékművét

Hallottunk mindenféle nem éppen kecsegtető hangot, hogy az LMP "felfedezte" Erdélyt, illetve Eörsi Mátyás is gúnyolódott, hogy egyes magyarországi pártok már úgy járnak Erdélybe, mintha hazajárnának. Nem hazajárunk, hanem átmegyünk a rokonsághoz a szomszédba, és a maroknyi elempés nem porlott, mint a szikla. Ennek egyik oldalról volt egy hivatalos része, amikoris Aradon, Bánffyhunyadon és Szászmedgyesen találkoztunk a szórványmagyarság RMDSZ-es, valamint Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán a tömbmagyarság képviselőivel, valamint a székelyudvarhelyi EMNP és a bánffyhunyadi Magyar Polgári Párt is vendégül látott bennünket. A párt célja legkevésbé sem a szavazatok maximalizálása volt, hanem ennél egy sokkalta személyesebb kölcsönös segítő rendszer kialakítása, amennyiben lehetőségünk van, ahhoz mérten a rendelkezésére állunk az elcsatolt honrészek magyarjainak nyelvük és kultúrárjuk megőrzésében. Elképesztő különbségeket tapasztalhatunk ott, ahol a cél a megmaradás, ahol Romulus és Rémusz szobrok, valamint a gombamód növő ortodox templomok jelzik, hogy az elrománosítás még nem állt meg, és ott, ahol gyakorta csak a rendőr a román, a feliratok mind magyarok és nem kell félni, amikor augusztus 20.-án együtt énekeljük el a Székely Himnuszt Székelyudvarhely főterén.

A Vasszékely szobor Székelyudvarhelyen, valamint találkozás Bunta Levente (Székelyudvarhely) és Ráduly Róbert Kálmán (Csíkszereda) polgármesterekkel

Hatalmas egyetértés volt a meglátogatott szervezetekkel a romániai belpolitikából való kimaradás és a hazamondogatós, magyar belpolitika exportálásának elutasítása mellett. Vona ökölrázása és Orbánék összejátszása Tőkés Lászlóval is többet ártott, mint segített, hiszen az ilyen alkotások után kissé nehézkessé válik a helyi érdekérvényesítés román nyelvterületen és a román parlamentben. Nem véletlenül nem lettek bolondra sajtózva a találkozók, nem ez volt a cél. Másik fontos kérdés, különösen az LMP helyi ökoszisztémát és biodiverzitást védő ökológiai egység szemlélete terén, hogyan lehet a verespataki és nagybányai rendkívül környezetpusztító (és faluromboló) folyamatot, valamint az árvízi védekezést egyre nehezítő tarvágásokat felszámolni. Bözödújfalu az embertelenség elkeserítő példája, ahol idős emberek inkább meghaltak, mintsem aprópénzért elhagyják otthonukat, reméljük, hogy nem kell igaz magyarként saját testünkkel védeni további településeket a pusztulástól.

Az elmaradhatatlan székelykapuk. A kék és fehér színek, valamint a tulipán és a szív alakú kilincs motívumok teszik őket teljessé.

Sok érdekességet láthattam Erdélyben. A legkülönösebb, mint fentebb említettem, Székelyföld volt, ahol szinte egy másik Magyarországba csöppentünk. Nem gondoltam volna, hogy Nyírő Józsefet egy szoborparkban láthatom Szent Lászlóval és Koós Károllyal, vagy hogy "Bujdosó székely" néven kell rejtegetni Wass Albertet, akinek "Adjátok vissza a hegyeimet!" címe azonnal eszünkbe jut, még ha csak képletesen is, amikor megpillantjuk a csodálatos erdélyi tájat. Szinte minden hegyoldal mesélni tudna valamit, minden székelykapu kéksége más család életébe enged betekintést, nem is beszélve Orbán Balázs, a "legnagyobb székely" síremlékéről, melynek csodálatos székelykapu sorával csak a shinto templomokhoz vezető kapu sorok foghatóak. Várható volt, hogy az LMP által oly' hőn vágyott önellátó mezőgazdaságot itt a hagyományos székely kisgazdaság nagyjából megvalósította, persze a turizmus erre rendesen rásegít anyagilag. Ilyen finom, természetes alapanyagokból készült ételekkel idehaza lehetetlen találkozni.

Tamási Áron farkaslakai síremléke és a Bözödújfalu emlékfalának megkoszorúzása. Az elárasztott falu tragédiájára csak a magányos templomtorony emlékeztet.

Mit is mondhatnék zárásként? Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Mindenki hallgatja Takács Péter békéscsabai LMP önkormányzati képviselő bölcs szavait a máriaradnai kegytemplom előtt. Nincs olyan zuga Erdélynek, melyről ne tudna órákon át szenvedéllyel, mégis történelmi hűséggel mesélni.