Már szinte a csapból is a médiatörvény folyik, külföldi lapok bírálják Orbán Viktort, aki állítása szerint csak harmonizálta a magyar médiaszabályozást a többi tagállaméhoz képest (természetesen a liberális gondolkodású EU sorozatban gyárt szájtapaszt a kelletlen médiumok szájára), Novák Előd vehemensen védi a kuruc.infót, Schiffer András több jogszabályra hivatkozik, mint szcientológus egyház saját termékeinek szerzői jogainak védelmekor, Szijjártó Péter pedig már nem is tudja, mit hazudjon, hogy a jónép elhiggye, az államnak csak újabb lyukas fogát húzzák ki.

Engem mégis valami más foglalkoztat. Akárhányszor a semmiből előteleportáló indexes kollégák kérdésüket szegezik a felkészült és tájékozott kormánypárti képviselők felé, éppen ebédelni mennek, vagy még át kell gondolniuk, esetleg erre nincsen idejük. Emlékeim szerint az egyéni mandátumokra azért szavazunk, hogy az adott választókörzetet képviseljék, illetve legyen saját véleményünk, és ne csak az országos választmányi listáról bekerültek számát növeljék. Ám a Fidesz-KDNP szövetségben abszolút nem ezt látom megtestesülni. Kiválóan tudnak gombot nyomni és tapsolni, ám ezen célokra idomított fókákat is helyezhetnének a gyűlésterembe, azoknak a tapsa is őszintébb. "A székláb is bejutott volna a parlamentbe, ha a Fidesz színeiben indul", írta a Világgazdaság április 27.-én, és bizony karakán személyiségek helyett mosolygó marionettbábuk jutottak az értékes parlamenti székekhez, természetesen országunk jövője és nem a kecsegtető, bármilyen nemes célra felajánlható tiszteletdíjak érdekében. Mi lesz azzal az országgal, aminek kormányába nem a célokért, hanem a pozíciókért szállnak ringbe? Ahol nem az őszinte tenni akarás, a társadalmi munka végzése iránti igény dominál, hanem az elosztásra kerülő javak, a drága információk, a hatalom és a biztos megélhetés. Ennyiben igenis tisztelem a Jobbikot, amely 2002-ben megunva a jobboldal elkorcsosulását alakult párttá, és idén is markánsan az ország átalakítását tartják szem előtt, sajnálatosan viszont céljaik és eszközeik javával nem tudok egyetérteni.

Nem véletlenül érzem úgy, hogy az LMP azon gondolata, hogy a kc-gyűjtésre alapuló választási rendszert teljes egészében el kellene törölni és a mennyiség helyett a minőségre koncentrálni. Véleményem szerint vizsgálni kellene a képviselő eddigi munkásságát (nem a végzettségét), programja komolyságát és megalapozottságát, és tiszteletdíjukat radikálisan csökkenteni, annak egy részét felajánlhatóvá tenni valamely közfeladatokra. Azt sem tartanám hátránynak, ha minden körzetben tíz feletti képviselő indulhatna, mint a régi szép időkben. Végeztem.