Felhívnám a figyelmet arra, hogy nem fogok mindenféle kutatásokra linkelni, egyszerű elmélkedés következik. Képzeletben hátradőlök fotelemben a kandalló előtt, rágyújtok egy maroknyi pipadohányra, és simogatom vizslám fejét.
Nagy társadalomtudósok vélik úgy (pl. Ernest Gellner), hogy a polgárosodás, a reformkor, a kapitalizmus kialakulása eltörölte az urakra jellemző munka nélküli gazdagságot, a szegények írástudatlansággal egybekötött, kitörés nélküli világát, illetve a polgárok és papok holtig tartó tanulás által szerzett szellemi tőke privilégiumát, vagyis a plebs és a populus összeforrt. Ám ennek az ideális világnak buta és lusta szegényeket, valamint gazdag és okos emberekkel. Mégis, tömegével találunk éhbérért dolgozó fiatal orvosokat, dúsgazdag 8 osztály végzetteket és zsákfalvakba konzervált szegénysoriakat, akiknél 100 éve megállt az idő. Hogy egy másik hasonlóan modernista szemléletű tudóst említsek, Benedict Andersont, aki szerint a "nyomdakapitalizmus" szétterjeszti a tömegkultúrát, ezáltal kiművelve az embereket. De ez sem jött be, mérhetetlen szakadék tátong az események csuprához közelebb került urbánus, és a maga világába zárt népi csoportok között. Ezek az emberek nem követik sem a technológiai, sem az ideológiai fejlődést, világnézetük negatív, a lehetőségeket helyett csak a hiányt érzékelik, és országunk jelen helyzetét egy kietlen sivatagnak látják, mely megváltoztatására a múltba nyúlnak jövőtervezés helyett.
Igen, leszakadás történt. Míg társadalomtudósok ezrei világítottak rá addig fel nem ismert pofonegyszerű összefüggésekre hiába várták, hogy a kevésbé művelt, mindennapi gondokkal küszködő csoport ezeket kövesse és felzárkózzon, írásaikat javarészt egymásnak írták, a tömegek által csak felületesen ismert csoportok (furcsa módon az adott célcsoport belső megismerése mindig a megértés felé orientál) továbbra is rejtőzködésre voltak ítélve, attól függetlenül, hogy az általuk okozott "kár" a társadalomban mennyire volt jelentős. A politikai vezetés sora feltöltődött társadalomtudományokban viszonylag járatos egyénekkel (pl. az EU intézményei kifejezetten), ám a köznép számára egyáltalán nem váltak kívánatossá az általuk vallottak, és ezen vezetők sem tetszelegtek szakértő színben, éppen ellenkezőleg: balliberális elnyomókká, a hagyományok elpusztítóivá, cionista összeesküvőkké váltak (ennek Magyarországon több oka van, Jászi Oszkár polgári radikális mozgalma, a zsidók kommunista pártba menekülése a konzervatívok, fajvédők burkolt, és a nyilasok nyílt antiszemitizmusa elől, illetve a Szovjetunió által Magyarország élére állított zsidó vezérkar a II. világháborút követően), tehát megszakadt a párbeszéd a vezetés és a köznép között.
Erre rátesz egy lapáttal egy furcsa tény: Míg a fogorvost kiröhögik, amennyiben építőmérnök szerepben próbál tetszelegni és ötleteket ad egy ház felépítésére, míg ha szociológust játszik, sem ő maga, sem laikus kollégái nem érzik ennek nevetségességét. Tehát titkon mindenki ért a cigányokhoz (menjen el dolgozni), a hajléktalanokhoz (ne igyon), a homoszexuálisokhoz (járjon inkább lánnyal), a fogyatékkal élőkhöz (nem valók azok semmire), az afrikaiakhoz (napalmot nekik) vagy a nők helyzetéhez (ő a család tűzhelyének őre, vissza a konyhába), csak tudását azok a mocskos elnyomó zsidók nem ismerik el.
Ezért aki választást akar nyerni, annak bizony nagyonis fel kell ismerni a jelen helyzetet, az érzelmekre kell hatni, ujjal mutogatni és a többséget, dicsérni, magasztalni, erős kezűnek látszani, hiszen a magyarok nem szeretnek dönteni, a helyi közügyekben részt venni, panaszaikat négy fal között intézik el (lásd. alkotmánybíróság lenyírása, meg kell hagyni, nem sokan használták ki vidékről). És ez sajnos nem fog változni, amíg nem tömegigény a tudni vágyás, és amíg történészek helyett populista elnyomott meg nem értett publicisták műveit vesszük a kezünkbe.
Sajnos a jelen kormány nagyon is tisztában van a jelen felállással, és mivel céljuk kizárólag a hatalom kézben tartása, élnek is vele: A legújabb ötletük, hogy az adókedvezményből kimaradnak az élettársi kapcsolatban élők, és nem vonatkozik ezentúl a nevelt gyermekekre. Tehát sokasodjon a magyar, akinek nem lehet biológiai okokból se mentsen meg egy magára hagyott gyermeket, és csináljunk minél több elkapkodott házasságot, legalább a válóperes ügyvédek jól járnak. Már meg sem merem említeni, hogy ez mennyire ütközik a 2003. évi CXXV. törvény az egyenl bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvénnyel, és mennyire ellehetetleníti pl. az egyedülállók (vagy urambocsá', azonos neműek) gyermeknevelését, illetve a 2008-as Gyermekek örökbefogadásáról szóló európai egyezménnyel sincsen éppen összehangban. Eljön tán a kor, mikor a házasságon kívül született gyermek fattyú, és az egyéni képviselőké lesz az első éjszaka joga?
Utolsó kommentek