Múlt hét pénteken Schiffer András és Dorosz Dávid a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel tárgyaltak, és meglepő módon az egyetlen megoldási lehetőségre jutottak, mely már tudományosan is bizonyította, hogy valamelyest orvosolja a kisebbség által homogénen lakott területek problémáit: A területi autonómiára.

Ennek lényege, hogy a terület közigazgatásilag önállóbbá válik (saját parlament, esetleg garantált küldött a többségi parlamentbe), bizonyos igazgatási ágakat önállóan gyakorolhat (oktatás, egészségügy, vidékfejlesztés), esetleg rendszeres jövedelmet kap a többségi államnak fizetett SZJA-ból. De ami fontosabb, hogy területén a kisebbség nyelve lehet a(z egyik) hivatalos nyelv, ami, ha hihetünk Széchenyinek, az, amiben a nemzet él.  Persze nem szabad felednünk, hogy ha egy kisebbség többség lesz, területén új kisebbségek születnek, akiknek jogait, saját tapasztalatból, nem szabad eltiporni. Éppen ezért kölcsönös megállapodás szükséges.
Csak a buta ember hiszi, hogy a területi autonómia szakadár törekvéseket eredményez, éppen azokat előzi meg.

Ami rettentően vicces, hogy a magyar jobboldal milyen idétlenül áll a kérdéshez. Az elszánt jobbikosok határrevizionizmusról álmodnak, a Fidesz meg gátlástalanul használja ki az ott nyugvó nemzeti érzéseket, és olyan szavazójogot biztosít számunkra, amivel igazából semmire sem mennek, mivel a magyar kormány nem sokat tehet értük, hiszen más ország belügyibe nem avatkozhat. Végeztem.