Török Gábor blogja alapján jutott eszembe a fenti játék a szavakkal. Vajon mi a helyes út?

-Vannak számomra fontos csoportok, akiket a Jobbik kirekeszt. Az ő érdekükben használhatjuk az ellen erejét, hogy felakasszuk a hóhért?

-Vagy éppen mi attól vagyunk különbek, hogy mindenkire igyekszünk tisztelettel tekinteni, nem verjük össze az agresszív embereket az erőszak iránti undorunkból, ahogyan a szakállas vicc is tartja Arnold Schwarzenegger-ről?

Mi a helyes? Az elveink, vagyis értékrendünkhöz hűnek maradni akár annak árán is, hogy a csatát elveszítjük, de arcunk nemesen hullik a porba, vagy megtisztítani a palettát a mocsoktól, hogy utána egy sokkal szebb képest festhessünk rá? Ez egy nagyon komoly vitája az LMP-nek, mely szerint lehet más a politika, vagyis elég volt a lejáratásból, mocskolódásból, a túlzottan is leegyszerűsített gondolatokból, az érzelmi meggyőzésből, egy szóval a politikus szerepből, kezeljük felnőttként a népet. De mi van akkor, ha a nép ébredése csak hiú ábránd és szépen belesétálnak a szélsőjobb csapdájába azok, akiknek elege lett a váltófutást játszó két elitpártból? Aminek az lehet az eredménye, hogy a 87%-os cigányellenességet valló magyarság ezen indíttatásból az antiszemitizmusra is szavaz, ami alig a magyarok negyedére jellemző? Hová torkollik a magyar sors?