Teljesen megdöbbentett mára virradóra a hír, hogy Esztergomban nem sikerült a népszavazás. Összefogott az ellenzék, ami teljesen példátlan, sikerült összeszedni az aláírásokat (3000 darabot, ha jól emlékszem), de egyik kérdés esetében sem érte el a szavazóképes polgárok 50%-át az igenek aránya. Mondjuk ilyen megnehezített körülményekkel nem is lep meg, hogy nem sikerült kicsikarni a változást. A legfontosabb talán az lett volna, hogy magánvádas ökörségeket ne tudjanak az önkorival kifizettetni, ahogyan a mindenhol pénznyelő élményfürdőre is lett volna egy-kész szavam.

Persze most hőzöng a Fidesz, hogy ebben a helyzetben nem lehet népszavazni, igaz, ők kettőt is írattak ki a 2002-2010 hiszti időszakban, sőt, gondolom mindenki emlékszik arra a csodálatos lépésre, amikor többe került a józsefvárosi szavazósdi, mint a hajléktalanellátás egy évre?

Sajnos van esély rá, hogy az LMP kezdeményezése csak fakultatív népszavazás formájában valósulhat meg, amit nagyon fogok sajnálni, mert biztosan nem fogja megszavazni az országgyűlés a fenti indokra hivatkozva. De miket is beszélek, LMP kezdeményezés, amikor a Szolidaritás nyíltan és néhány helyi Jobbik titokban gyűjtötte nekünk. Ha populista politikus volnék, azt mondanám, ez az utolsó lehetőség, hogy az emberek kifejezzék, elegük volt az elmúlt 20 év elsimicskásodott hatalmi elitéből, aki veszteséges tokaji borüzemre verte el a pénzt és jóbarátainak adott földet, akik aztán azt bérbe adják. De ebben az esetben orbanizálódnék, amit ha lehet, kerülnék.

Ha nem sikerül, át kell gondolnunk, mi más lehetőségünk van leállítani a hadvezér elitjét. Belső züllesztés, forradalom, vagy bedőlnek maguktól? Utóbbit nem szeretném, mert romokra építeni nem éppen kellemes szerep.