Idézem a Fent és Lent blog nyitó gondolatát: "A név, amelynek hallatára az összes, magára valamennyire adó szociális szakember vagy társadalomtudós heveny idegrohamba tör ki". Bennem a gyűlölet fortyog minden alkalommal, amikor meglátom a ferde arcát és legszívesebben Dugonics Tituszként magammal vinném a Pokol legmélyére.

Az emberkereskedelem egyik legundorítóbb végállomása a lányfuttatás, mely nem egyszer kiskorúként kezdődik. Az illető a tanulmányait félbehagyja, a "munkát" csak drogok mellett bírja. A teste egy szaros eszközzé válik, amit már nem is érez magáénak, hiszen többen jártak benne a javasoltnál. Az önbizalmuk nulla, menekvésük nincsen, hiszen a futtatójuk sokszor párként tartja őket, és befigyel egy jó kis stockholm-szindróma is, vagyis a futtatott elkezd kötődni a futtatóhoz. Ha Kocsis Mátét minden nap három izzadságszagú tahó képenvágná, hogy "szopjál te ribanc", aztán jól a torka mélyébe nyomnák a farkukat, akkor talán elgondolkodna rajta, hogy a döntése csak eltünteti szem elől a prostituáltakat, de ettől, ahogyan a hajléktalanság sem szűnt meg az aluljárós művelet után, még nem oldódik meg semmi, most már óvatosabb lesz a futtató, mert a kliens nem akar büntetést is fizetni. Valószínűleg többen lesznek, akik hirdetés útján próbálnak majd meg egy kellemes órát szerezni maguknak, ahogyan a masszőrnek kiadott csajok is tették.

Meg persze vannak a luxusprostik, akik egyetlen emberhez kötődnek és ők sem léteznek önálló entitásként, de Kocsis rájuk most nem gondolt, ez tényleg a mocsokban, koszban, drogban tengődőkre vonatkozik. Én mindig mondom, hogy legalizálni kell az üzletágat, hogy szemmel tarthatóak és kivezethetőek legyenek a lányok, de a hülye tiltó morálosok mindig beleköpnek a levesbe, mert ők ha nem látnak valamit, Tamás apostol módjára nem is hisznek a létezésében. Ez mondjuk csúcs, egy felsőbbrendű entitásban hiszek, de a kényszerű prostitúcióban nem.