"A büszkeség csodálatos dolog, amíg nem épül fal belőle", mondották valami filmben. Izrael eddig is híres volt csodálatra méltó kisebbségpolitikájáról a Gázai-övezetben, most így a berlini fal lebontása után 20 évvel az afrikai határra húznának fel falat.

Sok a bevándorló, én elhiszem és vannak elméletek, melyek a nemzetállamok totális bezárkózásáról írnak a közeljövőben (szégyenlem magam, a nevek nem ugranak be), de a zsidóságnak a közelmúltban történő kirekesztődését követően elvárnám, hogy legyen annyi esze, ne álljon ilyen aljas módon az éhezés kontinenséről érkezők elé. Mert ha jól tudom, izraeli teljes jogú állampolgár csak anyasági származási, vagyis jus sanguinis alapon lehet bárki, ami megint csak elfogadhatatlan egy világszerte gyanús tekintetek által szegezett, kinézett néptől. Mintha kétféle zsidóról beszélhetnénk, az anyaországiról, aki elnyom, és a külhoniról, akit elnyomónak néznek.

Majd kiderül, hogy a vak ortodoxia véghezviszi ezt a példátlan őrültséget.