Hát igen, sikerült ismét felkavarni az állóvizet, nem csak egy nyíltan nyilas érzelmű irodalmár újratemetésének céljával, hanem "kedvenc" kénköves szájú politikusunk beszédével. "Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek" - mondá házelnökünk, aki mellette nem is olyan régen még ideiglenes köztársasági elnök volt. Ha a Jobbik frakcióvezetője mondaná ezeket a szavakat, azt mondanánk "nini, üvölt az egér!", de mivel a magyar kormány egyik első embere mondotta ezt, érdemes
megfontolni.

Mert hát miért is kellene félnie bárkinek a Kárpát-medencében félni? A mondat pozitív népszellemi gondolatát értem, de ezt éppen kampány alatt, a nyíltan Fidesz-párti Erdélyi Magyar Néppárt rendezvényén kimondani nem piskóta, valóban hordoz némi irredenta hajlamot, ha belegondolunk, Magyarország egy helyi párt támogatásával befolyásra tesz szert egy volt tartományban szeletében, a Székelyföldön.

Gyakran hangzott el a héten az alábbi állítás, más-más formában: Nyírőt írói munkájáért kell újratemetni. Ezzel kb. egyet is értenék, ha elsősorban gyermekdalokkal és tájversekkel rukkolt volna elő (lásd Walt Disney, akinél nem érdekel senkit, hogy nemzetszocialista volt), de ő bizony próféta szerepet szánt magának, igaz, versei között nem rémlik, hogy volna olyan, amely megüti Erdélyi József - Solymosi Eszter vére című költeményét, de ha igen, javítsatok ki.

Persze én is dilemmázok most, hiszen az LMP lokális szinten gondolkozik, támogatva a szubszidiaritást, vagyis felmerül, van-e bármi jogunk megmondani, hogy egy helyi közösség kit temessen újra, egyáltalán kire nézhet fel, különösen határon túli magyarok esetében.

Itt azt hiszem, nekünk, magyarországi pártoknak a legnagyobb felelősségünk abban van, hogy a legjobbat akarjuk kint rekedt honfitársainknak, ugyanis ők továbbra is többségi, román környezetben kell, hogy éljenek. Erre láthatóan Kövér László házelnök nem jött rá, tetteinket felelősségnek kell követnie.