Teljesen megdöbbent, és talán nem csak én érzem így, hogy egy gyakorlatilag politikailag teljesen hiteltelen, ezáltal választási győzelemre kvázi képtelen személy, aki már rendelkezzen is akármekkora jószándékkal (nem vitatom el tőle, hogy talán a hülyeségeit csak naivitásból követi el, bár amilyen durván megette 2004-ben Viktort, ez furcsa volna tőle), befeketíti azt, aki szövetkezni merészel vele, mennyi nagy embert meg tud nyerni maga mellé. Romsics Ignác, egy széleskörűen elfogadott, tisztelt történész (akinek szakterülete Bethlen István, akit Horthy politikai okokból követett, hiába támogatta volna szíve szerint Gömbös ideáit), vagy akár Turbucz Dávid, egy rendkívül tehetség, fiatal történész, aki doktoriját a kormányzóból szerezte, nem teljesen világos, miért jelenik meg egy magára maradt, a választási küszöbért áhítozó mikrobuszpárt rendezvényén, ezzel önkéntelenül is politikai besorolást nyerve. Nem kell ahhoz Vágó István módjára kampányolni, hogy manapság az embert ide vagy oda besorolják.

Ez főleg annak tükrében különös, hogy Bajnai Gordon és más meghívottak milyen gyorsan futamodtak meg, mielőtt a Demokratikus Szigeten jelenésük lett volna, érezve azt az örvényt, amit az egyszemélyes párt gerjeszt maga körül. Persze azon is csodálkozhatunk, hogy nem voltak körültekintőek a meghívók pártállását illetően, de ezt legyen most mellékes.

És ezt vizsgáljuk egy másik vetületben: Más pártok miért nem foglalkoznak behatóbban a nemzeti múlt jelenre gyakorolt hatásával? Idéznék Mile Lajos országgyűlési képviselőtől:

Pontosan tudjuk, hogy a múlttal való szembenézés fontos, komoly szellemi bátorságot is igényel. Fontos, mert nem jó, ha a jelenben fél szemmel folyton a hátunk mögé kell lesni. De azt is tudjuk, hogy ezt a szembenézést nem lehet bármikor, bármeddig megtenni - mert amíg a múlttal nézünk szembe, háttal állunk a jövőnek, hölgyeim és uraim. (142. ülésnap (2011.11.28.), 2. felszólalás)