Sokszor önti el az ember agyát a vér, amióta a vízügyi igazgatások átkerültek a Belügyminisztériumhoz, hogy az ahhoz vélhetően baromira sokat konyító belügyesek megkönnyítsék az ínségmunkaszervezést. Még mindig azzal példálózik Matolcsy, hogy többet keres az egyszeri csóró a 8 órás, 47 ropis fizetésével többet keres meg, mint a segéllyel (hát persze, hiszen ezeket állandóan csökkentik). Azzal persze nem számolt a Gyuri, hogy a legtöbben mellette dolgoztak a második gazdaságban, általában feketén és a 8 órás vonatkerékpumpálás utóbbiból vonja ki az energiát.

Eredetileg azért találták ki a közmunka fajtáit (közhasznú, közcélú, és a büntetésből kirótt közérdekű munkák), hogy a településrendezési munkákat a képzetlen lakosság ellássa, valamint a jobb képességűeknek a közcélú munka során lehetőséget adtak a végzettségüknél eggyel alacsonyabb fokozatot követelő munkákban való elhelyezkedésben, és a munkába tanulás után lehetőség nyílhatott a további foglalkoztatásra, rendes munkaviszonyban. De ennek éppen az ellenkezője történt. Az egyszerűbb munkák során jobbnak látták (pl. takarítónő, karbantartó), ha annak korábbi munkaviszonyát felmondják és helyette közmunkaviszonyban foglalkoztatják (ahogyan teszik ezt a diplomásokkal a megbízási szerződésekkel), hiszen így a bérének javát az állam állja, illetve nem kell neki minimálbért fizetni. Azon kis településeken pedig, ahol az egyetlen munkaadó kvázi az önkormányzat, a közmunkalehetőség kiváltság lett és az érdemesség mérője a szegények között, az önkormányzat, és általában a polgármester egyfajta gondoskodó apuka szerepét tölti be a lakosság körében, aki büntet és jutalmaz, segéllyel vagy közmunkával (a megfogalmazások egy részét Virág Tünde könyvéből vettem).

Ehhez hasonló, gyakorlatilag haszontalan munkákat (gondolom mindannyian látjuk a padon, a településközpontban, illetve a vízügynél a gátoldalon üldögélő közmunkásokat, akik főnököt egy hónapja láttak utoljára és talán az költik el gondolatban, amit a kukoricaföldön vagy a vasasnál keresnének) a ma agyonromantizált Horthy-kor kínált a 30s évek végén, a szocializmus pedig megteremtette először a nagy építkezések, majd a gyárkapun belüli munkanélküliség korát.

Talán végre át kellene gondolni, hogy pl. az önfoglalkoztatás támogatása miért maradt el eddig ilyen mértékben, miért nem segítenek a vállalkozóvá válásban, amikor tudjuk, hogy ők az egyik legjobban adóztatott réteg, szaporodásuk bevételhez juttatná az omladozó költségvetést és a sikeresebbek TB-jét végre nem az állam állná. Ugyanis nagy részüknek már tökmindegy, a nyakukon van több milliós adósság, amit nem is lehet behajtani, ha kapnának haladékot és lehetőséget a felemelkedésre, talán a Jobbiknak sem volna kire mutogatnia "naplopás" ürüggyel.