Állítólag anno Sztálin követelte a Magyar Autonóm Tartomány létrehozását, ma Románia, az "egységes és oszthatatlan nemzetállam" szenátusa az egyetlen RMDSZ delegált kivételével úgy ítélte meg, semmi szükség egy párhuzamos államszervezet létrehozására. Kicsit fájó ez a Székely Mikó Kollégium államosítása után, ami mintegy jelképesen kifejezte, mennyire tartják a tömbmagyarság érdekeit. Anno legalább a Maros- és Sztálin Tartományok hivatalos nyelve lehetett a magyar, ami kicsit enyhítette az erőszakos elrománosítás fájdalmát. Számomra értelmezhetetlen ez a magyarfóbia, elvégre létszámunk odakint is csökken, habár a magyar-román arány javult a magyar tömbön belül, mivel az értelmiségi réteg szinte lefejezett, attól sem kell tartani, hogy a magyarok ellepik a román munkaerőpiac kívánatosabb helyeit.
Próbálok kiindulni szép Hazámból és úgy érzem, ez is presztízsharc. Ahogyan Viktorék feszegetik a húrt a Nyírőzéssel és a határon túliak választójogával, a román döntéshozás a 7 éve benyújtott szervezet arculköpésével felel. De hová vezet ez? Mi, apró, kárpáti államok, egymással civakodva, hogyan lehetünk versenyképesek Európában? Hová vezet ez a posztkommunista attitűd, mely a haverok kiszolgálásának és pozícióhoz juttatásán túl csak a pórnép kizsigereléséhez és megalázásán alapszik?
És most futottam egy kört: Egyetlen magyarországi párt sem írt közleményt a romániai fejleményekről. Ennyire fontos a kukába dobott költségvetés és Orbánia belügye, hogy elfeledjük, a Székelyföld területi, a szórványmagyarság és a gyimesi csángók személyi és oktatási autonómiát érdemelnének? Mert azért mégiscsak a lakosság 8%-át adjuk még mindig.
Utolsó kommentek