Turulként születtünk, de szolgaként halunk
Kiszáradt torkunkban elfojtott szavunk.
Lehet, fülünknek a retorika édes,
De kérges tenyerünk a kaparástól véres.

Azt üzenik neked, hogy élj a mának,
Nyerd meg a versenyt, építs légvárat.
De neked sem jó, áldatlan állapot,
Hogy dupstepbe folytod heveny bánatod.

Elefántcsonttorony, óv a négy fal,
Meg a láncod, mely aranyból van,
Csak annyi kell, te is elhiggyed.
Nem vagy jövőtlen, mert te építed.

Kezedben az erő, torkodban hang,
Egyedül gyenge, de együtt már zaj.
Újult erővel a nép verje szét,
Elitté korcsosult korrupt nemzetét.

Lesz ki elhull, emlékét őrzi hant,
Lesz kinek nevét említi dicső dal.
Lesz kinek arcát örökíti márvány,
de a Hazában nem marad árván.