"Aki népoktatást szervez, az szórja bőven a művelődés magvát a nép széles rétegeinek televény földjébe, mint a magyar magvető. Aki tudósnevelés körül törődik, az legyen orchideakertész, foglalkozzék minden cseréppel külön-külön." (1917)

"Mentől bonyolultabbá válik a modern gazdasági élet, annál nagyobbak azok a veszedelmek, főleg kizsákmányolási lehetőségek, melyek a tanulatlan, a tájékozatlan embert fenyegetik."(1918)

"A vidéki egyetemeknek nemcsak kultúrpolitikai a szerepe, hanem van ezeknek igen fontos népesedési jelentősége is, a budapesti főiskolák lecsapolása és e réven megakadályozása annak, hogy a vidéki intelligencia fiai Budapesten ragadjanak." (1930)

Eddig nem igazán vettem fel a blogszféra ritmusát, úgy éreztem, elmondták, amit el tudtam volna. Mert nem lehet elégszer Klebensberg Kuno-t, a keresztény-nemzeti kurzus legnagyobb kultúrinvesztorát idézni, az, ami ma Magyarországon zajlik, tarthatatlan és pofátlan. Igaz, olyan apróságokról, mint a gazdálkodási formák alkotmányba foglalása és a földtörvény sarkalatos törvénnyé tétele, most nem cikkez a sajtó, pedig ez a II. Orbán kormány másik igazán gyenge pontja.

Két fontos dolgot állapíthatunk meg a most kialakult helyzetből. Az egyik, hogy azt a valóban létező problémát, hogy egyrészt túlképzés van bizonyos szakemberekből és az elméleti tudás javában elüt a gyakorlatitól, a legkevésbé sem tudják orvosolni azzal, hogy minden fizetőssé akarnak tenni, ugyanis ezzel csak egy réteget zavarnak el a tanulmányoktól, a szegényeket, nem a léhűtőket, akik a törvény által biztosított állami féléveket (vagyis képzési idő + 2 félév ált.) elszórakozzák, vagy azokat, akik konkrét célok nélkül csak reménykedve utaznak és letesznek egy számukra nem túl kedves diplomát. Bődületes a cinizmus, mellyel azt vágják az arcokba, hogy a diákok funkcionális analfabéták és nem értik, mit is akar a jóságos kormány, nem, nagyonis tudják, félnek egy esetleges feltörekvő értelmiségi rétegtől, aki átlát a salátatörvényeken és a populista demagógián, aki okosabb közgazdász, mint Matolcsy és innovatívabb pedagógus, mint Hoffman. Félnek, mert itt a kétharmad, elvileg elhozhatnák a Kánaánt, ehelyett bedöntik azt is, amit a szociktól örököltek. Legyen sok kétkezi munkás, aki külföldi cégeknél termel, rendőr, aki megvédi a politikusokat és különféle konzervatív imidzsű személyi testőrségek, attól szárnyal majd a GDP és a nemzeti boldogság mutató.

A másik megdöbbentő fordulat, hogy Orbán egyetlen szóval megváltoztathatja saját bizottsága döntését. Nem csak, hogy minek vannak akkor, tulajdonképpen milyen pártállami időket idéz ez a döntési mechanizmus, ahol a népvezér leül a saját kiszeseivel és aztán rábízza államtitkárára, Balogh Zoltánra, hogy három napja van mindent újragondolni? Ez vagy blöff, vagy maga a rémálom. Közben már a határon túlra is konzultálni akarnak, bechippezik a pénztárgépeket, megy a kapkodás, a körül nem tekintés.

Át kell szabni a finanszírozást, aki két félév után nem teljesítette az egy szemeszterre ajánlott krediteket, az fizessen, ne lopja az adófizetők pénzét. Aki pedig szegény, azt igenis támogasság meg komolyan, hogy képviselhesse sajátjait, ne Török Márkok osszák ki a kedvezményes helyeket és a szociális ösztöndíjakat a haveroknak. A vállalatok szállhassanak be a nekik megfelelő képzések finanszírozásába, hogy nekik való szakemberek kerüljenek a piacra. Bizonyos alapismereteket (pénzügy, jog, szociológia, fenntarthatóság) pedig már implantáljuk a középiskolába, hogy felelősségteljes, gondolkodni tudó fiatalokat neveljünk.

Órákig lehetne folytatni, én szurkolok a fiataloknak, akiknek most elveszik a lehetőségét a továbbtanulástól, hiszen a kulturális tőke az, ami igazán megmutatja egy nemzet erejét.