Kivételesen nem viharos évszázadaink és nemzettudatunk alapköveinek tanulmányozásával múlattam az unalomig ismert és lesokkolóan hosszú busz utakon az időt, hanem az LMP egyik alapvetését is jelentő ökológiai gondolkodással való ismerkedéssel. A szerző az érzelmi intelligencia szakértője, aki kapcsolatai révén betekintést nyert a fenntarthatóság eszméjét kitöltő ökológiai folyamatokba. Szerencsére nyelvezete egyszerű és közérthető, így nem kell mérnöki, pszichológiai vagy akármilyen diploma a megértéséhez.

A könyvben szemléletes példák során ismerhetjük meg, milyen anyagokat használnak fel az egyre növekvő fogyasztás olcsó kielégítéséhez, melyeknek hatásairól vajmi keveset tudunk, vagy ha igen, kevéssé bizakodhatunk. Ez persze csak az érem egyik oldala, a másik oldalon ott van a termék elkészítésének módja, a gyárban dolgozók munkakörülményei, kora (indiai gyermekmunka?), az őket fertőző anyagok, valamint a termék utaztatása. Megdöbbentő példa volt a kanadai „helyi” paradicsom, melynek Kínában termelt magjait Franciaországban nevelték palántává. Inkább félelmetes belegondolni, hogy a rendkívül vízigényes cukornádból nyert cukorigényes kólagyártás miatt 1 liter kóla 300l vizet igényel.

A szerző szerint olyan rendszerekre (pl. Goodguide) van szükség, különösen online vagy mobil alkalmazás formájában, melyek segítségével a fogyasztó tájékozódhat, hogy az általa preferált termék milyen alapanyagokból, segédanyagokból és milyen munkakörülmények során készült el, amennyiben egy cég nem hajlandó adatokat a rendszer számára bocsánati, borítékolható annak oka és a vásárló bojkottal sújthatja a termék előállítóját. Hasonlóan éles eszű gondolat, hogy a nagy forgalmazók látogassák meg az előállítókat, és a nagy előállítók is leányvállalataikat, mert sokszor bizony nem is tudnak róla, mit alkot a szerződésben álló fél.

Persze a könyv észak-amerikai és nyugati példákon alapszik, ebből is következik a magyar szemmel példátlanul naiv állítás, hogy a vásárlók a termék ismeretében hajlandóak többet fizetni a környezettudatosabb termékekért. Mi, magyarok különösen árérzékenyek vagyunk. Vagyis a szerző alapvetően pozitívan tekint a globális gazdaságban, reménykedve a radikális transzparenciában és együttműküdésben. Viszont nem tudok eléggé hálás lenni azért a gondolatért, hogy fő célcsoportot a fiatal családosok jelentenék, hiszen az ember magát jobban és gondtalanabbul pusztítja, mint tulajdon gyermekét, akinek egészségére sokkalta inkább figyel.

A műben foglaltak jól világítanak rá, miféle veszélyeket rejt az a Keynes-i kapitalizmus, mely töretlen optimizmussal, csak a mával foglalkozva („Hosszú távon mindannyian meghalunk”) éli fel bolygónk erőforrásait, különösen a „fejlett” Nyugat. Ha India és Kínai is beáll a fogyasztók sorába, beláthatatlan katasztrófa következik be, ezért mindenekelőtt nekünk kell cselekednünk, egyéneknek, nem várva valami Láthatatlan Kéz varázscsettintésére.

Az egyik legironikusabb kép, amit el tudok képzelni: Egészségtelen körülmények között, gyárban készítik a kapitalizmus- és rendszerkritika egyik legismertebb jelképét, a Guy Fawkes maszkot.