Már egy hete csak azt olvassuk, hogy a 4K! legalizáltatná a füvet. Olyannyira, hogy 4g-ra (4 gramm) át is nevezhetnék a pártot. Annak volt némi szerencsétlen bája, ahogyan a szombathelyi LMP-s képviselő szerencsétlen megfogalmazására úgy ugrottak, mint kiéheztetett panda a bambuszdíszletre, de az már tényleg maga a csúcs, hogy a párt álláspontjává alakítva azt ekézik a volt tárgyalási partnert.

Körülbelül összefoglalnám az önmagát az egyetlen friss pártként jellemző erő elmúlt heti facebook megjegyzéseit:

Csak szólok az ifjú baloldali erőnek, hogy az LMP programjában már dekriminalizálandónak nevezte a kannabisz-származékok fogyasztását és ez így van jól. Aki egy kicsit is mozgott a témában tudja, hogy a kannabisz-származékok nem működnek kapudrogként, kialakult egy olyan szubkultúra, amely ugyanúgy fogyassza ezeket, mint a keresztény kultúrkörben szokás az alkoholt. Sőt, megvan az az előnye, hogy a THC nem vált ki agresszív rohamokat és nincs halálos adagja, szemben az alkohollal. De azt se tévesszük szem elől, hogy nem feltétlen célravezető, ha az ellazuláshoz tudatmódosító szereket használunk. Örök vesszőparipám a fogyasztói társadalom ekézése, a legkevésbé sem hasznos egy társadalomnak, ha egy tudatmódosító szer (akár a média szennye is) állandó jelleggel bekerül azokba a folyamatokba, melyek annak tagjainak örömforrást okoznak, ugyanis az azt jelenti, hogy adott társadalom nélkülözik és boldogtalan. Én radikálisabb álláspontot képviselek, dohány shoppokban a tömény szeszek mellett (igen, skandináv mintára) a gyengébb, ellenőrzött kannabisz-származékok helyet foglalhatnának, viszont ezen engedmény következtében mind a dizájnerdrogok, mind a keménydrogok fokozott kiszorításra szorulnak, ifjúságunk védelmében.

Ami viszont megdöbbentő, hogy a 4K! képes volt ezt a témát ilyen mértékben megragadni, kisajátítani és erre építeni fel őszi kampányát. Ennél sokallta aggasztóbb és nyomasztóbb történetek vannak ebben az országban, egy agyonfeudalizált, eladósított és természetileg is monokulturizált, kizsákmányolt ország a miénk, ahol aprófalvakba gyűjtik a kormány számára (a választásokat leszámítva) nélkülözhetőeket, nem számolva a demográfiai bombával, ami ott ketyeg. Országunk és lakosságunk végletesen eladósodott, aki tehette, külföldre menekült, az inaktívok aránya egyre nő. Ezekkel kellene foglalkozni, különben tényleg szívni fogunk.