Német megszállás igen, Marx nem. A kampánynak és saját céljainak ideológiáját mindig alárendelő, nemzeti mázban tetszelgő Fidesz az atommutyiról most éppen szobrokkal próbálja elterelni a gyanút és lekötni az újságírók, bloggerek figyelmét.

Egyik oldalról hirtelen kiemelt beruházás lett egy Gabriel arkangyallal mortal kombatozó birodalmi sas képe, amivel éppen mosdatni próbálja a magyarok felelősségét hőn szeretett kormányunk. Több oldalról visszás a dolog. Nehéz mai szemmel, ekkora időtávlatból megítélni, hogy egy már 10 éve antiszemita és Trianon-revízió lázban égő ország kormányzójaként milyen teher van a vállunkon, látva, hogy az ellenálló Ausztria miként végezte, hogy a zsidóság kiszolgáltatása (amiről ma már "tudjuk", hogy idegenrendészeti eljárás volt) nem volt e túl nagy ár Észak-Erdélyért, Kárpátaljáért és a Felvidékért, valamint a Vajdaság egy szeletéért, de hogy mi áldozatként tetszelegjünk a gonosz németek előtt, miközben mind a politikai filozófia, mind a területi érdek a németekhez kötött bennünket (külön vicces volt, hogy a velünk szövetségesek felé voltak területi igényeink és ezzel szemben a németektől biztosítást kértek). 

Hogy nemzeti kormányunk még nemzetibb legyen pedig Rétvári Bence szerint a Corvinus-ról el kell tűnnie a Marx szobornak, mert kommunista és antiszemita. Marx a kapitalistákat és nem a zsidókat támadta, önemancipációjukat sürgette (ez világszerte zajló folyamat volt), mivel az emberek teljes egyenlőségében hitt. Értelemszerűen a gyári munkás és értelmiségi zsidókat nem kárhoztatta, de a hitelezőket és nagytőkéseket igen. Az ő kommunizmusa pedig más kommunizmus volt, nem egy megvalósult diktatúra, hanem egy ingatag utópia, aminek megvalósulására sem akkor, sem ma nincsen reális esély, de gondolatai nagyon is aktuálisak, amikor éppen ez a feudalista rendszer épül újjá urambátyámokkal és Döbrögikkel, mint akkoriban.

Hagyjuk a szobrokat, beszéljünk a lényegről, Kiknek, miknek lesznek unokáink a gyarmata? Kiknek áll érdekében, hogy felhúzzunk még egy dupla erőművet és az agyunkat? Miért akarunk atombirodalom lenni, amikor világszerte csökken a bizalom az atomenergia, de különösen a fennmaradó hulladék iránt? Miért gondoljuk, hogy itt a lakosság kényelme és nem a profithajhászat már megint a fő szempont? Erről beszéljen a kedves Rétvári, ne Marxról, a Teremtő szereti az atomot, megáldá', hogy ez jó?