Kissé megdöbbentette a már-már francia forradalmi mámorban úszó nyugatot, hogy Janukovics hatalmának megdöntését követően az ellenzék (és a maroknyi kormánypárti képviselő) a Radában nem csak a 2004-es alkotmányt állította vissza, hanem az 1989-es nyelvtörvényt is, mely nem ismer el regionális nyelvhasználati jogokat (Eddig 10% felett kétnyelvűvé vált a régió, a magyarok esetében Beregszász, bár a gyakorlatban ez alig érvényesült, inkább Krím tekintetében érdekes a helyzet. Azt már nem mondom, hogy Románia mi jogon aggódik, amikor kisebbségpolitikában nehezen tekinthető európainak). Oleh Tyahnyibok, a szélsőjobboldali Szvoboda (Szabadság Párt) vezetője szerint a nyelvtörvényt nem demokratikusan fogadták el, ezért újat kell alkotni (ők korábban a kárpátaljai pártokat kívánták kizárni a választásokból, amiért magyar nyelven hirdetnek). Közben Pravij Szektor ellenőrző pontokat állít fel, hogy semmi esetre se jussanak fegyverek az ellentüntetőknek, akik esetleg támogatnák az amúgy kormánypárti vezetést, hiszen Ungváron még mindig nem teljes a béke. Érdekes látni, hogy egy radikális csoport együttműködik a rendőrséggel, ez olyan, mintha nálunk a gárda és a rendvédelmisek nem csak a gáton barátkoznának, hanem együtt járőröznének.

Amit írok, egy elmélet, talán kissé Jászi Oszkáros. Jelenleg az ukrán nacionalisták célja, hogy elszakadjanak az oroszoktól (ami pénzügyileg kissé bajos, olyasmi, mint az IMF - Fidesz konfliktus volt) és eddig sem vitték túlzásba a racionális mérlegelést (sokallta több tüntető halt, mint rendőr) annak tekintetében, hogy az oroszok meddig tűrnek (gazdasági, majd területi zsarolás), a szélsőjobb is beilleszkedett az áldozatszerepbe és számított a nyugat támogatására. Jelen esetben az orosz fél egyetlen zsarolási lehetősége a krímiek kivételes helyzetének megszüntetése (amit persze nem hajtanának végre, de a vészterhes időkben hatásos lehet), míg Kárpátalja ezért cserébe megkapná, amit 1918-19-ben, valamint 1938-ban ígértek neki, az autonóm státust (mind magyarok, mind ruszinok esetében). Ezen lehetőség esetében a magyar fél kiengesztelődne (akár a hazai szélsőjobb is, még a Magyar Hajnal is kiegyezik az autonómiával, mint minimummal) és az új kormánnyal szövetséges hangot venne fel, valamint a nyugati fél sem tekintene tovább gyanakvással a szélsőjobb által eléggé befolyásolt Ukrajnára. Ez utóbbi pedig érdeke, mivel amennyiben az utcán eddig együtt tüntető tömegek (afgán menekültek, feministák és meleg aktivisták, nacionalisták, fiatalok, vagyis mindenki, aki Janukovics fényűzésének kárvallottja volt) egymás ellen fordulnak, akkor mind a kormánypárt hívei keleten, mind az oroszok lehetőségek kapnak Janukovics hatalmának visszaállítására.