Kárpátalja | Krími Autonóm Köztársaság | |
Mikor volt vizsgált állam része? | 1001-1567 1867-1920 1938-1944 |
1954-2014 |
Hány évig összesen? | 620 év | 50 év |
Mekkora részét tette ki az vizsgált államnak? | 1/25 | 1/23 |
Ország többségi lakosságának aránya a területen | 30% | 24% |
Megszerzés módja | Hadjárat, kiegyezés | Csatolás |
Elcsatolás módja | Békediktátum | Megszállás, majd tartományi parlamenti döntés |
Kíváncsiságból készítettem egy táblázatot, egyrészt teszteltem, hogy a blog.hu motorjának fejlesztői jó munkát végeztek-e (szódával elmegy, kevéssé módosítható és túl sok módosítással bugzik), illetve párhuzamot kívántam állítani jelen helyzet és az 1920-as történések közé, nyilván ez több szempontból értelmetlen, de a nemzeti érzelmek az esetek nagy részében intenzitásukban fittyet hánynak a logikára. Vagyis Kárpátalja esetében az 1920-as, Krím esetében a 2014-es állapotokat vettem mérvadónak.
Meglepően hasonló a vizsgált államhoz (Magyar Királyság és Ukrajna) való területi arányosság, illetve a többségi nemzetiség helyi aránya és az elcsatolással a többség járt jól (ha úgy értelmezzük, az ukránok és ruszinok közötti különbség elsősorban identitásbeli és vallási, nem nemzetiségi). Mindkét esetben elmondható, hogy a terület saját akaratán kívül lett vizsgált állam része, és annak akarata ellenére lett elcsatolva. Ha a nemzeti ébredés időszakától (kb. XIX. század eleje Keleten) vizsgáljuk az összetartozást, akkor az együtt töltött idő intervalluma is közel áll egymáshoz (59:50). Ha minden igaz, a mai napon Putyin rátermettsége. rafináltsága és kíméletlensége győzedelmeskedett az EU óvatoskodásával, lassú döntéshozatalával szemben, vagyis Thraszümakhosz legyőzte Szókratészt. Az orosz elnök tagadással, belebegtetéssel sunyin elérte, hogy az érdekszférájából kikerülni kívánó Ukrajnából kiszakadjon az a rész, mely többségében továbbra is az érdekszférájába kíván maradni. Erre ők is készültek, hiszen a volt ukrán rendőrség egyszerűsítve jutott útlevélhez és könnyítik a helyzetre való tekintettel az orosz állampolgárság megszerzését. Persze félhetnek a Balti Államok, hiszen náluk is jelentős orosz kisebbség él, sokszor helyi állampolgárság nélkül, illetve Kelet-Ukrajna is ficánkolni fog oroszajkú lakosságával.
A szélsőjobboldal pedig éljenez, mivel Oroszország, Magyarországhoz hasonlóan, próbálja nemzete gyermekeit visszaédesgetni, de érdekes módon Kárpátalját a többségi ukrán lakosságával visszakövetelnék, míg az orosz többségű Krím átadását helyeslik. Furcsa a mi népünk lelke, ha kettős mércéről van szó. Na megyek és kitépek pár lapot a "Győri-Szabó Róbert: Kisebbség, Autonómia, Regionalizmus" című könyvemből, mivel napokon belül már hatályát veszíti.
Utolsó kommentek