Amit már korábban emlegettünk és őszintén minden tekintetből várható volt, az beteljesedni látszik, repedések jelentek meg a NER erődítményén. Persze láthatóan nem a becsület és a szakmai kiállás (ezek alól talán Bencsik János mutatkozik némi kivételnek, illetve szigorúan a saját területén Pokorni Zoltán) mentén alakulnak ki ezek a széthúzások, sokkal inkább a szekértáborok, a befolyás és a források elosztása okozza a vitákat. A Fidesz-KDNP döbbenetesen sokat változott az évek során, az irányváltások (liberális-alternatív pártból nemzeti közép, majd konzervativizmus, végül nyugatias, majd keleties populizmus) mellett a személyi összetétel is rendületlenül változott, egyetlen magként Orbán Viktor maradt a párt fő mozgatórugója, de közben korábban ikonikus figurák kerültek kevésbé befolyásos pozícióba (pl. Kövér László pártelnök) vagy kádertemetőbe (Deutsch Tamás, Pokorni Zoltán, Navracsics Tibor), ahol kevés vizet zavarnak.

Ezzel együtt a pártban új szerencselovagok jelentek meg, akik fiatalos vehemenciával és mohósággal indultak el a kitaposott úton, akik már nem tehetséggel, hanem kapcsolatokkal kerültek a megfelelő pozíciókba. Szijjártó  Péter, Habony Árpád, Lázár János, mind olyan nevek, akik közben kapaszkodtak fel, többnyire Fidelitaszos és HÖK-ös vonalon, és a diploma megszerzése után, gyakorlati munka nélkül kerültek a politika sűrűjébe. Az ilyen embereknek többnyire nem sok fogalma van a munka világáról vagy a pénz beosztásáról, többre és többre vágynak, közben a nép egyszerű fiának hirdetik magukat és a nép egyszerű fiainak szájából veszik ki az étket, a kétharmad pedig mindent felforgatott, már nincs szükség tervekre, vitákra, hiszen minden azonnal, ellenállás nélkül végrehajtható.

Már a kérdést feltenni is felesleges, hogy ez az új típusú arisztokrácia és földesúri rend, mely arab államkapitalista módon nyúl le minden forrást és sztálinista módon tartja kézben a hírközlést és menekül a saját ábrándjaiba, képes-e bármilyen formában képviselni a népet. Öröm, hogy felmerült a kérdés, szabad-e látványosan fényűzni, de ennél sajnos több kell, különben a saját nemzetére rontó jobboldal csakhamar a rács mögött vagy az országhatáron túl találja magát.