A magyar politikában rendkívüli módon "szeretem", hogy olyan nyalánkságokkal szolgál a minden falatra ugró blogger számára, melyről tőlünk keletebbre és nyugatabbra csak álmodozni szokás. Miután Simicska részegen kellő alkalommal tette a közbeszéd tárgyává az emlősök hímnemű örökítőanyagának egy vulgárisabb megnevezését, a Jobbik is igyekezett felzárkózni.
Mezőtúron megismételt választást tartottak szavazóegyenlőség kapcsán, úgy látszik, egyrészt a Fideszbe vetett bizalom elmállása, másrészt a jelölt meglehetősen provokatív stílusa (tessék szemezgetni) elegendő volt ahhoz, hogy nagy fölénnyel jusson be a jobbikos Kötél János (beszédes név) az önkormányzatba. Erre a Jobbik a legváratlanabbat lépte, elhatárolódott jelöltje kijelentéseitől és arra "kötelezte" a cigányakasztó jobbikost, hogy egy cigány jobbikoshoz költözzön (bármilyen meglepő, magam is ismerek nem egy roma származású Jobbik szimpatizánst).
És itt jönnek a képbe a szerepek. Mivel a híresztelésekkel ellentétben semmi közöm a Jobbikhoz, nem tudhatom, pontosan mi zajlik odabent, de innen kívülről valami egészen pontosan látszik: Vona Gábor annak ellenére, hogy 2007-ben az ő jó helyzetfelismerése volt a cigánykérdés közbeszédbe emelése most éppen a kapuőr szerepében tetszeleg, maga a mérsékelt, tömegek megszólítására képes nemzeti reálpolitikus képét kívánja jelenleg megtestesíteni, míg a kisebb súllyal rendelkező politikusok (pl. Gyöngyösi Márton, Novák Előd, Baráth Zsolt) tesztelik radikális (cigány- és zsidóellenes) kijelentésekkel a közvéleményt (többnyire egyetértésre találva), miközben a Jobbik magja a Le Pen által kijelölt szociálisan demagóg, xenofób vonalon halad. Ezzel magyarázható, hogy egyik oldalról magyarázkodást tapasztalunk a romaellenességgel kapcsolatban, miközben a cigánybűnözés továbbra is szerves része a Jobbik tematikájának.
Utolsó kommentek