Mai napon 14.15 perckor átvettem az egyik dunaújvárosi virágüzletben azt a 10 szál tulipánt, amit egy hete rendeltem, hogy 8.-án, ami mellesleg a névnapom is egyben, hogy több kedves nőismerősömet felköszöntsem (ezért is ilyen egyszerű, mert a pénztárcám, hiába vagyok férfi, nem vaskos), erre szembeszalad velem Papp Réka Kinga írása és máris egy hímsovén köcsögnek kellene éreznem magam. Rápillantok a virágokra, igaz, nem szeretem a vágott virágot, mert szegénykéim lassú halálra vannak ítélve a vízben és a haldoklók látványa nem valami szívderítő, de megnyugtat a kegyes hazugság, hogy a növényeknek nincsen tudatuk és amúgyis több ezren tartanak otthon haldoklót a vázában. Ezerszer jogosabbnak érezném, ha ez miatt szólnának be, mint amit Réka elkövetett.

Ugyanis az írás a szokásos bűntudatkeltés. Nekem kéne rosszul éreznem magam, amiért konzervatív emberként, az egyre inkább hanyatló, kivesző szokásokat tartom és amiért ilyenkor is kedveskedni szeretnék a páromnak, nőtársaimnak, etc., mondván, hogy ő(k) ezen a napon még különlegesebb(ek), mint általában. Sőt, egyenesen feltételezi a cikk szerzője, az egész rituálé alapja, hogy némi jutalomfalatkával a nőket további egy év rabszolgamunkára bírjuk és elnyomjuk őket, már rögtön a szemem elé került a terhes feleségét megverő férj esete, aki a rokonokhoz menekült nőhöz egy csokor rózsával állít be (aki aztán jó eséllyel beadja a derekát). Úgy gondolom, előbb volna az egyenrangúság felé törekvés, ha volna külön férfinap (ahogyan Japánban a Valentin napon kapott csokoládét a fiúk a "Fehér napon" viszonozzák) ahelyett, hogy az ilyen napokkal és az ajándékozás nemes hagyományával szemben fellépnénk, mondván, ne egy adott napon legyen megbecsülés.

A cikket természetesen egyetértek abban, hogy a kormányzat finoman fogalmazza sem nemezhető nőbarátnak, ahogyan azzal is, hogy sok férfi... Izé, bocsánat, PASI nézi végig, ahogyan párjuk végzi a házimunkát és a gyermeknevelést, esetleg néhány pofont is lekever, hogy kifejezhesse a "szeretetét". Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam,

-Továbbra sem érzem azt, hogy mekkora előnyöm származna a férfi létemből. Nem keresek többet, nem vesznek fel könnyebben munkára (pedig elnőiesedett terület), nem övez nagyobb tisztelet, sőt, komolyabb elvárásokat támasztanak felém, legyek erős és határozott, ha nincs munkám vagy párom, az ciki (míg nők esetében inkább mondják, "kivár"), és nekem kell tepernem, energiát, pénzt és időt befektetni, hogy valaki végül "igent" mondjon.

-Nem tudom, miért kell azt feltételezni, hogy alapvetően minden férfi aljas és egyetlen célja a nő kizsigerelése, és az ajándékok, bókok,a kézcsók is az ágyba csalást vagy a bocsánatkérést szolgálják. Ez a feltételezés az "ő ütött először vissza" tipikus esete. Elhiszem, hogy a többség megtapasztalta a bunkó PASIK-at és a párkapcsolat elsősorban az érzelmekről szól, de ezeket tegyük félre és legyünk racionálisak: Nem PASIT, hanem TÁRS-at és APÁ-t kell választani (különösen, ha valaki gyerekesként keres párt), és ebben az esetben lassan garantáljuk, hogy a PASIk helyett a FÉRFIak neveljenek utódokat és a társadalom közelebb kerüljön az egyenlőség felé. Mert mint írtam eggyel fentebb, akármilyen alkat legyen a fiú és a lány, mindig a lányon múlik az "igen".

-Felejtsük el azt is, hogy az anya szerep szóba hozása rögtön sovenizmus. A biológia úgy alakította, hogy a gyermek világra hozása során az édesanyának lényegesen több áldozatot kell hoznia, viszont az anya szerep mellé illik egy apa szerep is és az nem járja, hogy valaki csak "megcsinálja" és onnantól minden a nő dolga, egyenlően kell kivenni részünket, tisztelve és támogatva a nőt, akit szeretünk. De lásd eggyel feljebb.

Ismét a virágokra pillantok és továbbra sem érzem magam sem aljasnak, sem sovénnek.