Nyilván lesznek ma, akik a kormány által három zsinórban elveszített időközi választásból levonják a következtetést, a kormány meg fog bukni, előrehozott választás kell, stb. Olyanok is lesznek, akik a baloldal teljes bukását vízionálják Pad Ferenc gyenge teljesítménye okán és nyilván lesznek, akik vagy nagyon örülnek Rig Lajos győzelmének, vagy máris riogatnak a náciveszéllyel.

Közhely a politikában, hogy "időközi választások eredményeiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni", ami különösen igaz akkor, ha a következő országgyűlési választások három év múlva lesznek, elvégre a politika a gyors változások és pozicionálódások terepe, a Fidesz-KDNP pedig az előző választás előtt is körülbelül egy évvel dobta be a rezsicsökkentést és kezdett visszaosztani három évnyi megszorítás után. Most, hogy a Quaestor-botrány és a vasárnapi zárvatartás őrülete közepette teljesen természetes, hogy a Fidesz-KDNP népszerűsége megingott és a korábban teljesen kormánypárti körzetek valamelyik ellenzéki jelöltre szavaztak, csak hogy kifejezzék az említett intézkedésekkel szembeni ellenérzésüket. Ha jövő vasárnap nyomnánk egy teljes reset-et, vélhetően a Fidesz a hagyományosan jobb sorú, több fejlesztést kapó vidéki és budai kerületi körzetekben nyerne, a baloldal elsősorban Pesten, valamint néhány hagyományosan munkáskörzetben, míg a Jobbik vélhetően Észak-Magyarországot (ahol a romák aránya magasabb, így a Jobbik üzenetei könnyebben átvihetők) és számos vidéki körzetet vinne elszórtan.

A legnagyobb vesztese ennek a "kormányváltó hangulatnak" egyértelműen az LMP, mely igaz, nem szerepelt úgy, mint a Munkáspárt vagy éppen az apostoli királyság kormányzója (konkrétan tízszer annyi szavazatot szerzett), de a teljes lakosságban mért 6-8% helyett mindösszesen 2%-ot szerzett, miután a választók nem tartották veszélyes jelöltnek és jobb ötletnek tűnt a kormány ellen szavazni, mint értékítéletet mondani.

A mai győzelemmel még érdekesebb a Jobbik retorikaváltása és finomodása, úgymond néppártiasodása, melyről még mind a mai napig nem tudjuk, még vélhetően a párton belül is csak pár tucat ember, hogy realitásként fogható-e fel, vagy éppen csak egy álca a hatalom megragadásáért, aztán kormányra kerülésükkel ugyanúgy maszkot váltanának, mint a Fidesz-KDNP tette 2010-ben? Egy biztos, a Jobbik komoly konfliktusba került a korábban őket komolyan segítő paramilitáris szervezetekkel, akik a korábban a cigánysággal és a zsidósággal, vagyis az ide nem valókkal, idegen elnyomókkal szembeni kemény fellépést várnák továbbra is a párttól, miután már békülnének a nyugattal és a zsidóság gyászában is osztoznának. Az egyre inkább állampárti jelleget betöltő, különvéleményt nem tűrő polip Fidesz-KDNP hiába vette elő a "kemény dolgozó kisember" kártyát, láthatóan némi retorikai fordulattal nem lehet a tökéletes bénázást ellensúlyozni, így a "keményen dolgozó kisemberek" nem érzik azt, hogy a kormány az ő érdeküket nézné és ezért a Jobbik most egyértelműen az ő helyükre pályázik komolyabban vehető jobbközép párt formájában. A legkomolyabb eredményt a szélsőjobboldalon eddig az Osztrák Szabadságpárt és Jörg Haider tudta felmutatni, aki kormányra kerülhetett koalíciós partnerként (és tartományi választásokat rendszeresen nyert), viszont pártja az így keletkező vitákban kettészakadt és Haider új pártot alapított.