Sajnos borzasztóan ez a felfogás jellemzi a mai vállalkozók javát, a cél a profit, mert hát ő áldozott az egész megalapítására. A világszemléletében a munkavállaló lusta, egyáltalán nem teljesítményorientált, folyamatosan figyelni kell rá és egyáltalán végrehajtószerep. Minden, ami a munkavállalót megkülönbözteti az ideálistól, csak nyűg, kockázat.
Ez pedig az, amivel alig futni össze. A kockázatokat lehetőségnek látja, alapvetően a kreativitást értékeli és tágítja a munkavállalók körét. Ez a felfogás sokkal kellemesebb körülményeket teremt, ellenben több munkát is igényel a vezető részéről, hogy egy képlékeny munkastruktúrát és kellemes légkört hozzon létre.
Egyetlen dologban értek egyet Jakabbal, hogy az állam alapvetően rövid úton gondolkozva minél többet sajtol ki, annál kevesebb munkaerőt tudnak foglalkoztatni, ellenben Zsolt végülis megválaszolja a kérdést, a befektetéssel több adózó lesz, vagyis csökkennek az adóterhek.
Mind a mai napig dominál az autokrata vezetői felfogás (asszem Magyarországon közel 80%-ban), a településen, ahol élek, mlg a takarítónő is ennek eszközeivel kommunikál. Nem tudom, hová fog ez vezetni, meddig tekintjük az egyszeri munkást gépnek, amit ki lehet dobni, ha nem teljesít, a kompromisszumkötések helyett (Nem tudom feledni polgármesterünk okos szavait, amikor a közmunkásokkal tárgyalni mertem: "Te nem tárgyalsz, hanem utasítasz!". Úgy minden benne van.) Mert a félelemmel nevelt ember, aki ráadásul folyamatosan a pótolhatóság érzésével van eltöltve, nem fog teljesíteni. Mert nem teljesíteni akar, hanem túlélni. Amikor érzed, hogy semmi beleszólásod nincs, nem is érzed annyira magadénak az ügyet. Persze akit királynak neveltek és egyszer sem fogott kapát a kezében, ezt nem fogja talán megérteni soha. Végeztem.
Utolsó kommentek