Ez derült ki számomra a Magyar Gárda 5. évfordulójából rendezett ünnepségen. Beszélnek a "félelmetes cigány népszaporulatról", meg hogy Brüsszel vegye őket magukhoz (nem tudom, Vona csak trollkodik-e, más országoknak is megvan a maga konfliktusa bevándorlóival vagy autochton kisebbségeivel), de semmi okosat, felemelőt, elgondolkodtatót nem tudnak mondani, csak hogy a "zsidók és cigányok takarodjanak innen, a qrva anyjukat". Sajnos az kevés a helyzet megértéséhez, hogy 1-2 helyi aktivista kérésére kimennek a bakancsot koptatni. Most vegyük a legszegényebb és szociológusok által leginkább megszállt kistérséget, az Encsit.

A képre kattintva kinagyítható a térkép, a könnyebb értelmezhetőség végett. Aki kicsit is kutakodik látja, hogy a kistérség központja, Encs is kemény 6000 fő, máshol ez egy átlagos nagyközségnek megy el. A települések többsége alig éri el az 1000 főt, az országhatár mentén nem ritkák a száz fő alatti települések, Keresztéte pl. vidám 36 fős. Érdekes, hogy ebben a régióban nem erősödött meg a Jobbik annak ellenére, hogy a települések java magyar többségű, kiemelkedő cigány lakossága Csenyétének van, de ott már 90%-os többséggel, ez MSZP-s kötődésű falu maradt (hasonlóan a hevesi Tarnabodhoz). Ha most kiemelem ezt a települést, elárulhatom, hogy a lakosság több mint 50%-a kiskorú (Tarnabodon az arány 25%, de magyar viszonylatban ez is kiemelkedő). Miért vannak ezek a települések akkora sz*rban és miért nevetségesen kisstílű azzal dobálózni, hogy "cigányok által fertőzöttek"?

I. Tömegközlekedés
Ha én abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy Csenyétére születek, és mondjuk el szeretnék menni ügyet intézni, vagy urambocsá' állást kínálnak nekem a kistérség központjában, két lehetőségem van buszra szállni, az egyik esetben 1 óra 40 percet kell utaznom fél óra várakozással a Halmaji elágazáson, vagy 7kor indulok és Baktakéken szállok át 0 perc várakozással, lehet, hogy hoppon maradok. Egyetlen közvetlen járat van délután. Van egy hajnali busz az éjszaka hősinek, utána délután háromkor jön a következő. Hétvégén nincsenek buszok. Tarnabod referenciaként, hétköznap 5 busz megy oda-vissza, hétvégén egyetlen egy halad át a falun délután, Eger felé.

Lehet vitatkozni, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, a végeredmény sokat mond, aki ma ide születik és nem rendelkezik járművel, annak itt kell leélnie az életét (benzinkút Encsen van legközelebb, Tarnabod esetében Hevesen), ugyanis arra soha nem lesz fedezete, hogy innen elköltözzön.

II. Munkalehetőségek
Egyetlen szóval leírható: Közmunka. Viktor megmondta, 2013-tól mindenkinek tud adni a mennyei manna kelyhéből. Sok település van, ahol ez az egyetlen munkalehetőség, szinte jutalomként fogják fel, mert így egy évre bebiztosított megélhetésük. Sok helyen, ahol a település önkormányzata már nem tudja a segélyeket fizetni, a tömeges közmunka az egyetlen megoldás, hogy egy család se maradjon éhen. Ez mellett van a feketézés, ha esetleg akad még egy gazdagabb a faluban (jó eséllyel az uzsorás), aki tud embert foglalkoztatni, illetve a gyűjtögetés, van, aki a földeken maradt gabona és napraforgó szemeket szedi éppen, van, aki amatőr gombász és van, aki az elhagyott házakat bontja le, illegálisan.

Szökőévente egyszer megjelenik egy nagyobb multi, akinek általában karácsony előtt meg kell növelnie termelését, ekkor felvesznek akár ezeken a településeken is 50 embert, egyetlen elvárás, hogy valahogy jusson el a céges buszig. Tarnabodon ez annyit jelent, biciklizz le Boconádig, olyan 8 km eléggé rozoga úton. Itt sajnos van igazság a jobboldaliaknál, az nem állapot, hogy elfilózgatunk, vállalom-e a melót 100 km-re, családtól távol és napi 3 órát buszozom. Ez a legnehezebb, kiszakadnak közösségükből, elhalnak kapcsolataik, de én is bevállaltam, hogy minden héten utazom összesen 7 órát 78 ropiért. A kormány tervezi, hogy támogatja a tartósan munkanélküliek lakhatását, ha 100 km-re kapnak munkát, ez már egy előrelépés, meglátjuk, ki tudja majd kihasználni. Sajnos sokan pár nap után otthagyják a friss munkát, mondván, nem nekik való.

III. Kapcsolatok
Abban az elqrvult világban élünk, amiben mindent az határoz meg, kit ismersz. A cigányok többségének, főleg akik már-már etnikai gettóban élnek, csak egymással és rokonaikkal vannak kapcsolataik, esetleg az eszköztelen családsegítő szolgálattal, a szintén nem túl hatékony munkaügyi központtal, a települési iskolával (akiknek azért van még munkája, mert "nagy a népszaporulat") és az önkormányzattal. Már azon is tetten érhető kapcsolataik szűkössége, hogy teljesen immunisak maradtak kultúrfogyasztás terén is a külvilágra, homogén öltözködési szokásokkal, zenei ízléssel és érdeklődési körökkel bírnak. Ezek a kapcsolatok általában arra elegendőek, hogy egyik pusztuló településről a másikra meneküljenek időszakosan, ritkán kerülnek magyartöbbségű településre, mert az ottani normáktól és szokásoktól idegenkednek, ahogyan magyar családok sem szívesen költöznek cigány többségű településre.

IV. Ingatlanárak
Ahol nincs munka, ahol a közüzemek kiépültsége, az infrastruktúra hiányos, ahol lehetetlen megközelíteni a települést és ahol úgy általában cigány többségben élnek, az ingatlanok és telkek ára katasztrofális, egy pesti lyukpanel többe kerül, mint egy villa ezeken a településeken. Magyarok és cigányok egyszerre szenvednek attól, hogy lakásaik eladhatatlanok, a kihalt idősebbek lakásait rendszerint elbontják illegálisan, vagy potom áron veszi meg egy mélyszegény család, aki ezzel belép az örökre ottragadtak, röghöz kötöttek klubjába.

És innen nincs menekvés. Aki egyszer ide születik és ezt szokja meg, az nem ismer más lehetőségeket, a világ másik része idegen neki és látszólag gyarapítja a nemzetből kitaszítottak során. És jogos a szélsőjobb észrevétele annak tekintetében, hogy a korfa ilyen erős torzulása végzetes lesz a magyar vidék számára. Anno, paraszt atyáink esetében a 12 éves gyermek már a földet túrta és termelt, de a gyerekek fele nem is érte meg a 18-at. Ma szinte kivétel nélkül nagykorúsodnak, de lehetőségek, gyakorlati ismeretek és munka nélkül, ezek faluba született városi gyerekek már.

Mi a megoldás?
Nem Brüsszelbe kell küldeni a cigányokat és más lumpenesedő rétegeket, hanem értelemszerűen kisüzemekben foglalkoztatni minél több embert. Nem narancskolhoz kell a népnek, ahol egy traktoros és egy mezőgazdasági gépszerelő dolgozik a sofőrök mellett, hanem rendes, munkaigényes növények, hagyományőrző tájgazdálkodás, mélyalmos és szabad legelős állattenyésztés. Vissza kell foglalnunk a vidéket az oligarcháktól és kenyeret adni az emberek szájába, szerszámot a kezükbe és értelmet az életüknek. Most talán elindulnak a szocszövetkezetek végre, még nagyon gyermekcipőben jár a program, de mintaértékű gazdaságok nyomán a jó példák ismét életet lehelhetnek haláltusáját vívó nemzeti éléskamránkba.