A fenti kép egy örmény-magyar barátságot ábrázoló szobor, melyre jó darabig most nem lesz szükség. Vannak, akik egyenesen rokonnépnek tartanak bennünket, ők most bizonyára sokunknál aggódóbb szemekkel szemlélik az eseményeket.

Miért is okozott az örmények számára ekkora felhördülést egy azeri gyilkos kiadatása? Ha az kérdezném, melyik a leghíresebb elhúzódó konfliktus, bizonyára mindenki Észak- és Dél-Korea, valamint Koszovó esetét hozná fel, de az örményeket a közhiedelemmel ellentétben nem csak a törökök, hanem a szovjetek is mélyen megalázták, amikor Karabah-ot Azerbajdzsánhoz csatolták 1921-ben. Amikor 1988-ban az autonóm státusú terület az Örményországhoz való csatlakozásról döntött, véres konfliktus tört ki és azerbajdzsáni részről megszűntnek tekintették az autonómiát, de ők maguk azóta sem tudták visszaszerezni a fennhatóságot. A terület kicsit emlékeztet a dnyeszter-menti területekre vitatott státusában és Koszovóra puskapor jellegében,

Ramil Safarov Sahib azerbajdzsáni katona örmény társát különös kegyetlenséggel gyilkolta meg, és ezzel kést mártott az örmény nemzetbe, feltépte az éppen hegedő sebeket. Magyarország kormánya a kiadatással (amit a férfi azonnal felmentése követett hazájában, mely nem éppen a békés együttműködés jele) olyan külpolitikai hibát követett el, mellyel Hazánk az örmény nép szemében a rossz oldalra került. A külpolitikai egyensúly törékeny és érzékeny, éppen ezért mérhetetlen körültekintéssel, tájékozottsággal kell bánni vele.